fejleckep

Ünnepeink


A Katolikus Egyház augusztus 15-én, csütörtökön ünnepli Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálát és mennybevételét. Az Egyház hitét kifejező egyik történet részletesen leírja, hogyan hal meg Mária az erre az eseményre csodálatos módon összegyűjtött apostolok körében, és hogy ők hogyan viszik temetése helyére nagy ünnepélyességgel az angyalok éneke közepette.
A temetést követően viszont megjelenik Jézus, és miután Mihály arkangyal elhengeríti a követ a sírról, így szól az Úr: Kelj fel, Kedvesem, Szépségem, ki nem vetted magadra a nemzésből eredő romlást, ki nem szenveded el sírodban a test felbomlását!
Mária azon nyomban feltámadt sírjából, áldotta az Urat, az Úr lábaihoz borult: „Uram, én nem tudok tenéked eléggé hálát adni megszámlálhatatlan áldásodért, amit nékem, a te szolgálódnak adni méltóztattál. Mindörökre áldott legyen a te neved, világ Megváltója, Izrael Istene!” Amint ezeket elmondta, az Úr fölemelkedett a felhőben és az égbe szállt, az angyalok vele együtt mentek és elvitték Máriát az Isten paradicsomába.
Az ünnep hivatalos neve pontosabban fejezi ki az ünnep tartalmát: Szűz Mária mennybevétele. Nagyon fontos különbség, hogy nem mennybemenetelről beszélünk, mint Jézus esetében, hanem mennybevételről. Jézus, mint Isten ugyanis maga ment a mennybe, sőt ő, mint minden üdvösség forrása, maga nyitotta meg az utat oda. A Szűzanya viszont az üdvösségnek nem forrása, hanem elsősorban befogadója. Úgy is szoktak róla beszélni, mint az elsőként megváltottról. Ő az isteni kegyelem befogadásának legtökéletesebb példája, aki a legteljesebb módon tudott együttműködni ezzel a kegyelemmel. Benne azt szemlélhetjük és ünnepelhetjük, hogy mire lehet képes az isteni kegyelem az ember életében, ha teljesen együttműködik vele. Loyolai Szent Ignác egyik mondásának igazságát is Máriában láthatjuk a legteljesebb módon: „Csak kevesen sejtik, hogy Isten mivé alakítaná őket, ha teljesen átengednék magukat neki”. Mária és mennybéli megdicsőülése egyben az Egyház megdicsőülésének kezdete és példaképe. A Szent Szűzben nem csak őt magát ünnepeljük, hanem mindig az egész Egyházat is, mint annak kezdetét és tökéletes példaképét. Ez azt jelenti, hogy az ő különleges küldetésén kívül, hogy a Megváltó anyja legyen, mi mindannyian, akik az Egyház tagjai vagyunk, ugyanarra vagyunk meghívva, ahova Mária eljutott. Ugyanaz a mennyei dicsőség vár ránk, amit most benne ünnepelünk.
Ez persze azt is jelenti, hogy egy, az övéhez hasonló, az Isten szavára odafigyelő és azt mindig egyre teljesebben befogadó életre vagyunk meghívva. A Szűzanya a megdicsőült Egyház, vagyis annak minden üdvösségre jutott tagjának képe és mindnyájunk tökéletes követendő példája. A mennybe felvett Szűz képe vigasztal, és erősíti reményünket, hogy minket is vár az ő Szent Fia, Jézus, hogy magával vigyen, oda, ahol Ő van, vagyis az Atya országának dicsőségébe és örömébe. (MK)


A Szent Szűz római főtemplomának, a Santa Maria Maggiore bazilikának szentelési évfordulójának ünnepe. A legenda szerint a IV. században Liberius pápa idejében az örök városban egy János nevű gazdag particius és felesége elhatározták, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. A Szent Szűz álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó fog borítani, templomot emeljenek tiszteletére.
A Szűzanya e szentélyét ezért Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát III. Sixtus pápa díszítette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az efezusi zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyjai méltóságát.
A Santa Maria Maggiore-templomot a későbbi bővítések, változtatások után bazilika rangra emelték. Benne található a Nagy Szent Gergely pápa kora óta a római nép által tisztelt Róma népének üdvössége elnevezésű kegykép, amelyhez Ferenc pápa megválasztása másnapján, 2013. március 14-én elzarándokolt. A Szentatya apostoli útjait szintén ez előtt a kegykép előtt ajánlja a Szűzanya oltalmába, és az utakról Rómába visszatérve itt ad hálát.
Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján minden évben virágszirmok hullatásával emlékeznek a 358-ban történt csodás hóesésre a Santa Maria Maggiore-bazilika előtt.


Ezen a vasárnapon az Úr színeváltozását ünnepeljük a liturgiában. Az Úr színeváltozásának eseménye egy reményteljes üzenetet közöl velünk – ilyenek leszünk mi ővele –: arra hív minket, hogy találkozzunk Jézussal, és álljunk testvéreink szolgálatára. Az, hogy a tanítványok felfelé haladnak a Tábor-hegy felé, annak végiggondolására késztet minket, mennyire fontos, hogy elszakadjunk az e világi dolgoktól, hogy elinduljunk a magaslat felé, és szemléljük Jézust. Arról van szó, hogy elkezdjük figyelmesen és imádságosan hallgatni Krisztust, az Atya szeretett Fiát, ismételten keresve az ima pillanatait, amelyek lehetővé teszik Isten szavának tanulékony és örvendező befogadását. Ebben a spirituális felfelé haladásban, ebben az e világi dolgoktól való elszakadásban újból fel kell fedeznünk az evangéliumról való elmélkedés, a szentírásolvasás békét adó és felfrissítő csendjét, ami egy szépséggel, ragyogással, örömmel teli cél felé vezet minket. És amikor így, kezünkben a Bibliával elcsendesedünk, elkezdjük érezni ezt a belső szépséget, ezt az örömet, amelyet Isten szava kelt bennünk. Ebben az összefüggésben a nyár gondviselésszerű idő arra, hogy nagyobb lendülettel keressük a találkozást az Úrral. Fontos, hogy ilyenkor, ebben a pihenésre és a hétköznapi elfoglaltságainkból való kiszakadásra szolgáló időszakban erőre kapjunk testben, lélekben egyaránt, és el tudjunk mélyülni lelki életünkben. Jézus mind élőbb felfedezése nem öncélú, hanem arra késztet minket, hogy „lemenjünk a hegyről” feltöltődve az isteni Lélek erejével, hogy döntsünk a megtérés új lépései mellett és állandóan tanúságot tegyünk a szeretetről, mint a mindennapi élet törvényéről. Krisztus jelenlététől és szavának tüzétől átalakítva Isten éltető szeretetének konkrét jele leszünk minden testvérünk számára, különösen a szenvedők, a magányosok, a magukra maradottak, a betegek és mindazon férfiak és nők sokasága számára, akik a világ különböző részein megaláztatást szenvednek: igazságtalanságot, önkényt, erőszakot. A színeváltozáskor a mennyei Atya hangja hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”. Nézzünk Máriára, az odahallgató szűzre, aki mindig kész befogadni és megőrizni szívében isteni Fiának minden szavát. A mi anyánk és Isten anyja segítsen minket, hogy összhangba kerüljünk Isten szavával, és hogy Krisztus egész életünk világosságává és vezetőjévé váljon. (Ferenc pápa)

Loyolai Szent Ignác áldozópap, a jezsuita rend (Jézus Társasága) megalapítója, a Lelkigyakorlatok szerzője élettörténetét idézzük fel liturgikus emléknapján, július 31-én. Ignác egy Guipúzcoa tartománybeli baszk nemesi család sarjaként született 1491-ben, tizenkét testvér közül utolsóként. Egy spanyol nagyúr apródjaként, s később fiatal tisztként dicső jövőről álmodozott.

1521 pünkösdvasárnapján azonban egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette. Ennek következtében Inigo de Lopez a spanyol király szolgálatát fölcserélte Krisztus, az ég és föld Ura szolgálatával. Így válhatott Inigo lovagból Szent Ignác. A sebesülés véget vetett a becsvágyó nemesember érvényesülésének. Az egyik lába, hiába tettek meg az orvosok mindent, rövidebb maradt a másiknál. Hosszú ideig kellett feküdnie. Olvasnivalót kért, de csak Jézus élete volt kéznél egy karthauzi szerzőtől, Szász Rudolftól, és egy szentek életéről szóló könyv. Először kedvetlenül lapozgatta őket, de végül egészen e művek hatása alá került.

Amikor Ignác félig-meddig felépült, először egy karthauzi kolostor magányába akart vonulni. Aztán elzarándokolt Miasszonyunkhoz, Aranzazúba és Montserratba. Ez utóbbi közelében fekszik Manréza, ahol először csak rövid ideig akart maradni, de aztán majdnem egy egész esztendőt eltöltött. Ez a már-már kétségekig fokozódó lelki gyötrődés és a misztikus átalakulás ideje volt. Itt élte át élete legnagyobb kegyelmét: ekkor kezdett a szeme megnyílni, értelmében nagy világosság támadt. Itt, Manrézában született meg a Lelkigyakorlatok, amely segítségére volt abban, hogy átformálja a világot.
Ignác először is a Szentföldre ment el, Rómán és Velencén át, koldusként. Az volt a szándéka, hogy ott marad, és hirdeti az evangéliumot, de Isten szándéka más volt. Tanulni kezdett, és több mint tíz évet szentelt a tanulásnak. Ignácot és társait 1537-ben pappá szentelték. Rómába érve társaival együtt felajánlotta szolgálatait III. Pál pápának, és első szentmiséjét is itt mutatta be. Itt latolgatták jövőjüket a párizsi magiszterek, akiket a nép „zarándok papok” -nak vagy „reformpapok” -nak nevezett el. S hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy közösségüket renddé alakítják át, amelynek Jézus Társasága lesz a neve.

1540. szeptember 27-én elkészült a Regimini Militantis Ecclesiae című ünnepélyes dokumentum, amellyel III. Pál pápa jóváhagyta az új alapítást. Ignácot választották meg első generálisnak.
A Jézus Társasága csakhamar elterjedt egész Európában, Indiában és a TávolKeleten az első jezsuiták elkezdték a missziós munkát. Ignác 1556. július 31-én halt meg. A Jézus Társaságának, mely ekkorra már az öntudatra ébredő és megújuló egyház fontos bázisa volt, körülbelül ezer tagja volt az alapító halálakor. Ignácot 1622. március 12-én avatták szentté. (Magyar Kurír)

Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Szent Joakim és Szent Anna A Boldogságos Szűz Mária szüleinek liturgikus emléknapját július 26-án ünnepli az Egyház. Mária szülei, a nagyszülők védőszentjei. Az Egyház személyükben egy életideált ajánl fel nekünk, egészséges szokások és családi kapcsolatok példáját.


Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen

Szűz Mária látogatása Erzsébetnél 
Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet. Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van.
Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt. Ez az ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult a magzat. Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot.

Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: Íme ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk. Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti a gazdagokat elbocsátja üres kézzel. Gondjába vette gyermekét, Izraelt: megemlékezett irgalmáról, melyet atyáinknak hajdan megígért, Ábrahámnak és utódainak mindörökké.
Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – hanem az aratás kezdetére utal. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek.
Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Életünknek vannak olyan pillanatai, amikor különösen vágyódunk Isten után, mert tőle várunk reményt, erőt. Előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére sem találjuk Istent. Ennek egyik oka lehet lelki vakságunk: úgy elkápráztatnak bennünket a földi dolgok, hogy észre sem vesszük Isten közelségét.
„Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot” – írja József Attila. Legtöbbször azonban a bűn akadályoz meg bennünket Isten látásában. Meg kell szabadulnunk a bűntől, hogy rátaláljunk Istenre. A legszeretetteljesebb emberi közösség sem tudja pótolni Istent az életünkben. A legboldogabb házasságban, családban élő ember is időnként megtapasztalja a hiányt, amit teremtmény nem tud betölteni, csak maga az Isten.
Nem véletlen, hogy már az ószövetségi nép vezetője, Mózes is így kiáltott fel: „Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk?”. De az Újszövetség embere még inkább tudja, hogy Isten valóban köztünk él, mert az Oltáriszentségben valósággá lett, amit Jézus ígért: „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”.
Jézus azért jött a világba, hogy kinyilatkoztassa a gondviselő Isten szeretetét. Isten különös módon megmutatkozik a Szentírásban, a szentségekben, a kenyértörésben. Így válik életünk zarándokútján útitársunkká. Ha felismerjük a hozzánk érkező Istent, akkor bennünk is felmerül a kérdés: „Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott?”.
Ha Isten önmagát adja nekünk, akkor nem lehet részünkről más válasz, minthogy mi is önmagunkat adjuk Isten szolgálatában, amely leginkább embertársaink szolgálatán keresztül valósítható meg. A szentségek által Krisztus bennünk él. Az Egyház arra hív bennünket, hívő gyermekeit, hogy vasárnapról vasárnapra gyűljünk össze az oltár körül, és ünnepeljük meg a köztünk jelenlevő Krisztust. Így lesz igazán egy házzá az Egyház.

Az Ószövetség utolsó prófétája, a Messiás útjának előkészítője, a pusztában kiáltó szó. „Az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál”. A szenteket ünnepelve haláluk napjáról szoktunk megemlékezni, minthogy az megdicsőülésük ünnepe, a mennyországi örök élet kezdete. Az Egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent Jánossal tesz kivételt, földi születésnapjának megünneplésével. Keresztelő János életének minden mozzanata az Úr Jézusra mutat: „Az Úr hívott meg, mielőtt még megszülettem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem… A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” – Izaiás próféta szavai Keresztelő Jánosban beteljesedtek.
Életének fő állomásait az evangéliumok örökítették meg. Keresztelő János, Lukács evangéliumának tanúsága szerint, anyai ágon Jézus rokona volt.
Növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt, remeteként, amíg nyilvánosan fel nem lépett: Krisztus közelgő eljöveteléről beszélt, bűnbánatot hirdetett, a Jordán vizében megkeresztelte az embereket. Jézus is elment hozzá megkeresztelkedni, amit János, aki felismerte a Megváltót, először nem akart megtenni, de Jézus így szólt: „Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.” (Magyar Kurír)


A római egyházat alapító két apostol főünnepe, június 29-e az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe. Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe. A hagyomány szerint Péter és Pál apostol különböző években, de ugyanazon a napon, június 29-én szenvedett vértanúhalált Rómában, Krisztus után 67-ben Pétert keresztre feszítették, kérésére fejjel lefelé; Pált lefejezték. Az üldözések idején mindkettejük ereklyéit a Szent Sebestyén katakombába menekítették. A két apostol sírja fölé épült a vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika.
Szent Pál eredeti nevén Saul, Saulus szülei révén római polgárjoggal rendelkezett, ami különleges előnyöket biztosított számára: római állampolgárt nem volt szabad bírósági tárgyalás nélkül bebörtönözni, sem megkorbácsolni vagy keresztre feszíteni, így római polgárjoga Pál apostolt többször is megmentette. A keresztény hitre tért Pál a pogányok között teljesítette apostoli küldetését: Listrában egy bénát meggyógyított, feltámasztott egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, és sok más csoda fűződik nevéhez.
Szent Péter a tizenkét apostol egyike, Róma első püspöke volt. Eredeti nevén Simon (héberül: figyelő, hallgató) Jézustól kapta a Péter nevet. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr; a mennyország kulcsait bízta rá Isten; bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ám egy angyal kiszabadította. Péter apostol a pápák, a halászok és Róma védőszentje.


Az egyik legnagyobb hittitok, mégis a legközelebb áll hozzánk, olyannyira, hogy észre sem vesszük, mert amiben benne élünk, mozgunk és vagyunk, arról nehezen veszünk tudomást. Minden kezdet az Atyára utal, minden fenntartás a
Szentlélekre, és minden befejezés a Fiúra. S ez nemcsak a helyes cselekedetekre igaz. Még a bűnös helyzetek kezdetekor, fenntartásakor, és befejezésekor sem tudjuk megtagadni a Szentháromságot. A Szentháromságot csak egyféleképpen tagadhatjuk meg, ha direkt nem tartunk bűnbánatot. Ezt nevezi Jézus Szentlélek elleni bűnnek, amelyre nincs bocsánat.
Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elnyomjuk a Szentlelket, és így máris összekeveredik bennünk az Atyáról és a Fiúról alkotott kép. Nézzünk csak szét: minden bűnben felszínre kerül a kapkodás. Amikor összekeverjük a kezdetet a
véggel, az Atyát a Fiúval. Az eredmény valamiféle örökkévalóság-szimuláció lesz, lélektelenek leszünk, és rettentő unalmassá válik az élet. Ha nem használjuk fel helyesen az időt, tehát kapkodunk, vagy lustálkodunk, akkor menthetetlenül Isten helyére fogunk pályázni. Fogadjuk el a Jézus invitálását a szentháromságos életre, hogy teljes emberek legyünk. Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy ő a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri
az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni”. Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása. A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje. (Magyar Kurír)

Éljünk a Szentháromságban!
Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú
testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet. Éljünk Isten szeretetében!
Mindenható Istenünk! te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor Téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! (Horváth Sándor István)


Atyánk: kegyelmek kútfeje,
Fiú: fényének sugara,
s kettő közt, Lélek, szent Kapocs:
véget nem érő Szeretet!

 

A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük
A húsvéti idő végén a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük pünkösdvasárnap. Az egyház megszületésére és a Krisztustól kapott missziós küldetésre emlékezünk.

A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok cselekedetei rögzíti. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket.

 Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli. A közös hitből fakadó hivatásról így fogalmaz Ferenc pápa: „Törekedjetek a megújulás egységére, mert az egység a Szentlélektől ered, és a Szentháromság egységéből születik. Törekedjetek az egységre!”

Pünkösd ünnepén három fontos eseményre emlékezünk: ekkor jött el a Szentlélek, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; ekkor „jött világra” az Egyház, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka is ekkor vette kezdetét. 

Ferenc pápa a következőt tanítja erről: „A Szentlélek az, aki mozgatja az Egyházat, ő az, aki dolgozik az Egyházban és a szívünkben. Ő az, aki minden keresztényből egy, a többiektől különböző személyt alakít ki, de akik mégis egységet alkotnak. Ő az, aki előre visz bennünket, aki kitárja az ajtókat, és aki misszióba küld bennünket, hogy tegyünk tanúságot Jézusról.

A Szentlélek az, aki Isten dicséretére indít bennünket, és imádságra ösztönöz: Ő imádkozik bennünk! A Szentlélek az, aki bennünk van és aki megtanít minket az Atyára tekinteni, és így szólítani: Atya! ... A keresztény élet találkozás Jézus
Krisztussal! Éppen a Szentlélek az, aki erre a Jézussal való találkozásra segít minket.”

Június hónap Jézus Szentséges Szívének Ünnepe, ezért minden este 17:30-kor Jézus Szent Szívének Litániáját mondjuk a szentmisék előtt. ( Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről a bővebben alatt olvashatunk.)


Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban. A "litánia" kifejezés a görög "litaneuó" - könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A VII. században kialakult már a ma is ismert formája: az előimádkozó szándékaira a hívek válaszolnak.
A loretoi litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert "loretoi litánia" a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette. VII. Orbán pápa l691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Márialitániákat, és egyetemes használatra a "loretoi litániát" rendelte el. XII. Leó pápa ezt l886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI. Pál és II. János Pál pápák.

A loretoi litánia részei
A bevezető rész ráirányítja figyelmünket, hogy minden adományt Mennyei Atyánktól kapunk, és Jézus Krisztus volt az, aki feltárta nekünk a Szentháromság titkát.
Először a Szűzanyát három kiváltságában szólítjuk meg: Szentséges Szűz, Istennek Anyja, Szüzek szent Szüze.
A következő csokorban azok a motívumok szerepelnek, melyekért őt tiszteljük: Krisztus anyja, Kegyelem anyja, Tisztaságos, Szeplőtelen, Sérelem nélkül való, Szűz virág, Szeretetre méltó, Csodálatos, Jótanács, Teremtőnk és Üdvözítőnk anyja.
Az ötödik részben Máriát, mint szüzet különböző ékes jelzőkkel magasztalja. A hatodik részben a Szentírásból vett jelzőkkel ruházza fel, amely az Igazság tükre megszólítással kezdődik, és a Hajnali csillag köszöntő szóval fejeződik be.
A Szűzanya a Betegek gyógyítója, Bűnösök menedéke, Szomorúak vigasztalója és a Keresztények segítsége, tehát a mi küzdelmes életünk résztvevője, akihez mindig bizalommal fordulhatunk.
Amíg eddig a küszködők közbenjárójaként szólítottuk meg, most a megdicsőült világ királynőjeként köszöntjük. A befejező megszólítások az időközben kimondott hittételekben, pápai megnyilatkozásokban szereplő sajátos motívumokat említik bizalmunk kifejezéseként.
A litánia az Isten Bárányához fordul, és könyörgéssel fejezi be a Szűzanya köszöntését. Természetes, hogy Máriát köszöntő imádságaink számosak. Ezért a litániák után még különböző imádságokat szoktak hozzákapcsolni, amelyeket az egyházmegyei és a helyi gyakorlattal alakítottak ki. (Verbényi István)

A Szűzanya gyermeke sosem vész el
Május első vasárnapja az édesanyák napja, május pedig Mária hónapja, amikor különös tisztelettel és szeretettel fordulunk az égi édesanyához. Az édesanya szónak olyan mély tartalma van, hogy önmaga felidéz mindent, ami az anyai mivoltban gyökerezik. A szép emlékeket, a vigaszt, a segítséget, az ápolást, az ölelést, azt, hogy valaki értünk él, s hogy nem azért szeret, mert megérdemeljük, hanem azért, mert az övé vagyunk. Mária úgy lett minden ember édesanyja, hogy a kereszten Jézus ránk bízta őt, és bennünket őrá. Kaptunk tehát egy égi édesanyát, aki mindannyiunk édesanyja. A mennyországba, az Úr színe elé az ő szeplőtelen szíve által juthatunk a legbiztosabban.
Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért, a legerősebb imát, amely az Istent dicsőíti, és a Szűzanyát köszönti. Égi anyánk pedig oltalmaz, véd és segít bennünket, s mellettünk lesz a próbatétek során is. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzunk hozzá, és ajánljuk magunkat az ő szentséges szívének oltalmába. Kérjük pártfogását, közbenjárását, bízzuk szeretetére nehézségeinket, küzdelmeinket, terveinket, hiszen ő figyel ránk, gondoskodik rólunk, közbenjár értünk Istennél és egyszülött fiánál, Jézusnál. Örök igazság, hogy Mária gyermeke nem vész el. (Ocsovai Grácián testvér9


Kétféle módon ismeretes a mai vasárnap elnevezése és tartalma. Mindkettő a feltámadás titkát fejti ki. A hagyományos fehérvasárnap elnevezés a levetett fehér ruhákra utal. A Húsvét éjszakáján a Krisztus megtisztító fürdőjében megmerítkezett új keresztények eddig a napig viselték a tisztaság fehér ruháját. A Feltámadott sírjából kiáradó fény sokféle módon vált láthatóvá. A diakónus által behozott húsvéti gyertya lobogása, a hívek kezében felgyulladó gyertyák fénykupolája és a keleti egyházban Krisztus sírjából kijövő főpap kezében égő fáklya mind-mind a tisztaságot és a fényt ünneplik. Ezért van, hogy a keresztelési szertartások folyamán égő gyertyát adunk a szülők kezébe, a megkereszteltet pedig fehér ruhába öltöztetjük.

Szent II. János Pál pápa Isteni Irgalmasság vasárnapjává emelte a mai napot. 2016. az irgalmasság éve volt az Egyházban. Oly sokat elmondtunk, elmélkedtünk erről a hatalmas titokról. Szoktuk mondani, hogy világunk Isten irgalma nélkül egy irgalmatlan világ volna. Miben különbözik és mennyivel több az Isten irgalma a megbocsátásnál? A megbocsátást amolyan gyorssegélynek vagy lelki elsősegélynek nevezhetjük. A hívő lélek biztos lehet felőle, hogy bűnei bocsánatot nyernek, mégpedig nemcsak a saját bánatából, hanem elsősorban Krisztus halálának és feltámadásának erejéből. Ez a mindent megbocsátani tudás és a mindent újrakezdő képesség nem származhat az embertől, mert egyedül Isten ajándéka. Hinni és elfogadni Isten irgalmát annyit jelent, hogy nemcsak tudom, és akarom a jó győzelmét, hanem megjelölöm annak forrását is. Irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy szakértelmem és szívem van a nyomorúság
felszámolásához. Ahogy a zsoltáros írja: „Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke” (Zsolt 85;11).

A látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak Isten végtelen szeretetében oldódnak föl. Így az értelem és a szív együtt munkálkodása kapcsán valósul meg az az állapot, amit isteninek nevezhetünk. Tamás apostolt hitetlennek is szoktuk nevezni. Pedig ő csak tapasztalni, érinteni és megfogni akart. Az ő szándéka még nem racionalizmus. Egy XX. századi filozófus megfogalmazása szerint a filozófia történetében két pólus között feszülnek a gondolatok. Az egyik Platón idealizmusa, a másik pedig Hume empirizmusa. A tapasztalatnak ilyen magasan tartásából pozitív eredmények is fakadtak. A barokk kor nagy kísérletezői és megfigyelői számára nem volt elég az elmélet vagy az ideológia. Ők a valóságot tapasztalatok útján akarták megragadni. Ezért is csodálatra méltó a Tamásban bekövetkezett változás, amit az evangélista mintegy hitvallásként ír le: „Én Uram, én Istenem!” Ő valamire kíváncsi volt és valakit kapott. Tapasztalásra vágyott, és a hitét kapta meg ajándékul. 

Megszoktuk az evangéliumban, hogy aki középen áll vagy középre kerül, arra figyelni kell. Jézus eljön a zárt ajtón át, középre áll és köszönti őket: „Békesség nektek!” A jelenetet egy – kilencedik boldogságnak is beillő – kijelentés zárja: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Hit vagy írás? Melyiknek van elsőbbsége? A Krisztus-hívők már a feltámadás utáni héten megtapasztalták, hogy a hitük életet adó tényező. Könyvekbe foglalva, leírva képes megalapozni mások hitét, ugyanakkor a Szentírás hittel való olvasása az egyedüli hiteles módja a befogadásnak.


Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.


Nagycsütörtök: az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe. Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A püspöki székesegyházakban a püspök együtt misézik az egyház-megye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olaja, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. Nagycsütörtök esti liturgiájában az Eucharisztia alapítására emlékezünk, az utolsó vacsora felidézésével, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik.
Nagycsütörtök esti liturgiájában az Eucharisztia alapítására emlékezünk, az utolsó vacsora felidézésével, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, ezért van virág az oltáron; ezért szólalnak meg Dicsőségre minden templomban a harangok, a csengők, az orgona. De azután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja. A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén ez a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik. Ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. A szentmise végén nincs áldás, csendben fejeződik be. A díszeitől megfosztott oltár Jézusra emlékeztet, akit ma éjjel elfognak, megfosztanak ruháitól.

Urunk kínszenvedésére és kereszthalálára, az Újszövetség egyetlen áldozatára emlékezünk. A kereszt, amely egykor a szégyen fája volt, Krisztus világot megváltó győzelmének a jelévé vált, ezért hódolunk előtte. Felnézünk a keresztfára és átérezzük, milyen nagy volt bűneink váltságdíja. Ezen a napon nincs szentmise.
A nagypénteki szertartásnak három része van: 1. Igeliturgia, 2. Hódolat a kereszt előtt, 3. Szentáldozás. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Nagypéntek szigorú böjti nap! Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja. Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán. Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztútjárást is tartanak.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. Emlékeztethet ez az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. Ezután, lélekben a kereszt alatt állva, könyörgünk az Egyház és az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak. Ezután a pap a feketevasárnapon (nagyböjt ötödik vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A meg-bocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Ezen a napon az Egyház Urunk sírjánál időzik, az ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Majd az ősi hagyományok szerint virrasztást tart a szent éjszakán.
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szent sír előtt. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a katolikusok legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból és mindenkit meghívott az örök életre.
Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szent sír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szent sírt.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére.
A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel.
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szent-áldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A fel-támadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét.

Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!


Tartsuk magunkat távol a gonosztól, tanuljunk meg jót tenni, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket előre – buzdított Ferenc pápa egyik homíliájában. Olyan megtérésre van szükségünk, amely nem merül ki a szavakban, hanem konkrét dolgokban mutatkozik meg. Nap mint nap mindenki tesz valami rosszat. Nem véletlenül olvassuk a Bibliában azt, hogy a legszentebb is hétszer vétkezik egy nap – mutatott rá a pápa. – A nehézség abban rejlik, hogy ne szokjunk hozzá, hogy a rossz dolgokban éljünk, és tartsuk távol magunkat attól, ami megmérgezi a lelket. Ehelyett meg kell tanulnunk jót tenni. Ez azonban nem egyszerű, folytonos tanulást igényel. Isten megtanít erre, csak tanuljuk meg. Akár a gyermekek. A keresztény élet útján járva mindennap tanulással telik. Minden egyes nap meg kell tanulnunk valamit, hogy jobbak legyünk, mint tegnap. Tanulni. Eltávolodni a rossztól, és megtanulni a jót tenni: ez a megtérés szabálya. Megtérni ugyanis nem úgy kell, hogy elmegyünk egy tündérhez, aki a varázspálcájával suhint egyet, és megtértünk – nem! Ez egy folyamat. A rossztól való eltávolodás és a tanulás útja. Bátorságra és alázatra van szükség az eltávolodáshoz és ahhoz, hogy megtanuljuk a jót tenni, ami konkrét cselekedetekben nyilvánul meg.
Az Úr itt három konkrét dolgot mond, de sok van még: „keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet…” – mindenképpen kézzelfogható dolgokról van szó. Meg kell tanulnunk jót cselekedni, de nem szavakkal, hanem konkrét dolgokkal. Tettekkel… Ha pedig nincs konkrét tett, nem történhet megtérés sem. Ferenc pápa szentbeszédében kifejtette: Isten úgy segít nekünk, hogy velünk együtt halad, hogy elmagyarázza a dolgokat, hogy megfogja a kezünket. Az Úr képes erre a csodára, vagyis, hogy megváltoztasson minket, persze nem egyik napról a másikra, hanem útközben. Az előttünk álló nagyböjti zarándokút tehát ilyen egyszerű: felhívás a megtérésre, tartózkodás a rossztól, a jó cselekedet megtanulása. „Rajta, kelj föl, gyere hozzám, beszéljük meg, és együtt menjünk tovább” – biztat az Úr. „De nekem annyi bűnöm van…” – „Ne aggódj: ha olyanok is volnának bűneid, mint a skarlát, fehérek lesznek, akár a hó…” Egy Atya szól tehát hozzánk, egy Atya, aki szeret minket, nagyon-nagyon szeret. És elkísér a megtérés útján. Annyit kér csupán, hogy legyünk alázatosak. Jézus azt mondja az elöljáróknak: „Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják” (Ferenc pápa)


Ebben az évben március 25-én ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.
Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat. Kilenc hónappal Jézus születése előtt Isten elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül vigye Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét, a Megváltó születését. Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává lett. Az Angyali Üdvözlet művészi ábrázolásain Gábor arkangyal kezében vagy vázában liliom látható. Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött. Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével – mondta XVI. Benedek.

„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.” (Magyar Kurír)

Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben. Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott”. Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.
Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.
József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott. Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.


Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

A nagyböjt a megtérésünket szolgálhatja!
Idén március 6-ra esik hamvazószerda, a farsang és a húsvét közötti választónap, amely a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.
A nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról, az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik). Hamvazószerdán az egyház a híveket az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja fel őket.
A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa a bűnbánat látható jeleként elrendelte a hívek számára a hamvazkodást.
Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel”. (A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet, de mivel régen mosószer és szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre jelképe a gyásznak és a tisztaságnak.
Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
Ferenc pápa az irgalmasság rendkívüli szentévét meghirdető bullájában ráirányította a figyelmet az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek fontosságára: „Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki cselekedeteiről sem: jótanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért.” (Misericordiae vultus, 15)
A Szentatya nagyböjti üzenetében is konkrétan ajánlja, hogy a keresztények most különösképpen gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit: „Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. … Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja!”

Március 6-án van Hamvazószerda - Nagyböjt kezdete. Hamvazkodásra a vasárnapi szentmiséken is sor kerül.

Február 2-án, ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony).

Ez a nap a Megszentelt élet világnapja

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. (továbbiak a bővebben címszó alatt)

Február 3-án, vasárnap a szentmiséket gyertyaszenteléssel kezdjük.

Szent Balázs püspök és vértanú napján Balázs áldásban részesítjük a szentmisék végén a jelenlévőket. (Folytaás: bővebben)

  Pál fordulása
A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1– 31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát. (Magyar Kurír)


Nyilvános tevékenységének megkezdése előtt Jézus a Jordán folyóhoz ment, Keresztelő Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Jézus keresztelkedése epifánia, istenségének jele: keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Megkezdi földi küldetését, hogy megmutassa Isten szerető jóságát. Az ünnep görög neve teofánia, vagyis Isten megjelenése: az Atya szózata hallatszott az égből, s a Szentlélek galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. (A cikk tovább olvasható a "bővebben" címszó alatt)


Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén, január 18-án. 

1242. január 27-én született Klissza várában Árpád-házi Szent Margit hercegnő, IV. Béla (ur. 1235-1270) leánygyermeke, akit a király a mongol veszedelem elhárításának reményében Istennek ajánlott fel. Margit ennek következtében a Domonkos Rend tagjai között nevelkedett, fogadalmát pedig felnőttként is megtartotta, és rövid életét a Nyulak szigetén felépített kolostorban töltötte. (Életéről a "bővebben" után olvasható)

Vízkeresztet január 6-án ünnepli a Katolikus Egyház, parancsolt ünnepként. Az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven is ismert nap Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés a hagyományosan ilyenkor végzett vízszentelésből ered.
„Te vagy a zsidók királya?” – kérdezte Pilátus a helytartó Jézustól, amikor eléje vezették.  (Tovább a bővebb címszó alatt)


Karácsony nyolcada, Jézus névadása. Mária, Jézus édesanyja, az Isten Fiát szülte, ezért Isten anyja. Őt köszöntjük ezen a napon, és Kérjük, segítsen az egész év során, hogy Fiával járhassuk utunkat.

Istenünk, ki a boldogságos Szűz Mária szűz anyasága által adtad az örök üdvösséget az emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki által eljött hozzánk az élet Szerzője, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen. Története: ősi idők óta tisztelik a Boldogságos szűzanyát az "Istenszülő" címmel (Lumen Gentium 66.).II. János Pál pápa írja: "Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta. Nem csak az emberi történelemben egyedülálló és megismételhetetlen ennek az anyaságnak a méltósága, hanem abban is egyedülálló, - és ez a megváltás mélységéhez és magasságához tartozik - hogy soha nem tapasztalt módon válik részesévé Mária, anyasága révén, annak az üdvözítő tervnek, amely a Megváltás misztériumában vált valóra.Régen ezen a napon Szűz Mária születését ünnepelték, a 8. századi római Breviárium szerint. Mária, Isten Anyja ünnepét a keleti szertartású keresztények közül a bizánciak, a keleti és nyugat-szír keresztények december 26-án, a koptok január 16-án ünneplik.

A betlehemi jászol mellett fakadt a Szent Család tisztelete, ahol a Kisded Jézus imádására egybejövő pásztorok ott találták Szűz Anyját és nevelőatyját, Szent Józsefet is és a kis Jézusra ragyogó fényözönből rájuk is hullott a tisztelet sugara. Így tehát nagyon szépen beleillik ez az ünnep a karácsonyi ünnepkör gondolatába, bár a legújabb ünnepek egyike. (bővebben)

 

logo

Isteni Ige temploma - Avas-Déli Római Katolikus Plébánia

3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 4.

Telefon: +36 46 303 474

E-mail: jezsu.plebania@gmail.com