fejleckep

Ünnepeink


Az egyik legnagyobb hittitok, mégis a legközelebb áll hozzánk, olyannyira, hogy észre sem vesszük, mert amiben benne élünk, mozgunk és vagyunk, arról nehezen veszünk tudomást. Minden kezdet az Atyára utal, minden fenntartás a
Szentlélekre, és minden befejezés a Fiúra. S ez nemcsak a helyes cselekedetekre igaz. Még a bűnös helyzetek kezdetekor, fenntartásakor, és befejezésekor sem tudjuk megtagadni a Szentháromságot. A Szentháromságot csak egyféleképpen tagadhatjuk meg, ha direkt nem tartunk bűnbánatot. Ezt nevezi Jézus Szentlélek elleni bűnnek, amelyre nincs bocsánat.
Ha nem tartunk bűnbánatot, akkor elnyomjuk a Szentlelket, és így máris összekeveredik bennünk az Atyáról és a Fiúról alkotott kép. Nézzünk csak szét: minden bűnben felszínre kerül a kapkodás. Amikor összekeverjük a kezdetet a
véggel, az Atyát a Fiúval. Az eredmény valamiféle örökkévalóság-szimuláció lesz, lélektelenek leszünk, és rettentő unalmassá válik az élet. Ha nem használjuk fel helyesen az időt, tehát kapkodunk, vagy lustálkodunk, akkor menthetetlenül Isten helyére fogunk pályázni. Fogadjuk el a Jézus invitálását a szentháromságos életre, hogy teljes emberek legyünk. Földi élete, illetve nyilvános működése során Jézus sokat beszélt arról, hogy ő az Atya küldötte. Tőle tudjuk tehát, hogy van Atya, aki az egész világ teremtő Ura és gondviselője. Szintén tőle tudjuk, hogy ő a Fiúnak az Atyja. Kettejük kapcsolatáról többek között így tanít: „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri
az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni”. Ebben már benne van, hogy nem is tudnánk a mennyei Atyáról, ha Jézus nem fedte volna fel számunkra. Más helyen pedig arról tanít, hogy az a küldetése, hogy megismertesse az Atyát az emberekkel, illetve, hogy ő a láthatatlan Isten képmása. A második isteni személyt, azaz a Fiút, Jézus Krisztust, az ő életéből ismerhetjük meg, amelyet az evangéliumok rögzítenek. Küldetésének legfontosabb eleme az ő megváltó kereszthalála és feltámadása. Meghalt értünk és Isten feltámasztotta a halálból, hogy minket embereket megváltson és üdvözítsen. A harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét Jézus ígérte meg még mennybemenetele előtt. A Szentlélek az Atyától a Fiú nevében jön el pünkösd napján, tanúságtételre indítja az apostolokat és az Egyházzal marad, hogy éltesse és megszentelje. (Magyar Kurír)

Éljünk a Szentháromságban!
Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú
testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet. Éljünk Isten szeretetében!
Mindenható Istenünk! te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor Téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet! (Horváth Sándor István)


Atyánk: kegyelmek kútfeje,
Fiú: fényének sugara,
s kettő közt, Lélek, szent Kapocs:
véget nem érő Szeretet!

 

A Szentlélek eljövetelét ünnepeljük
A húsvéti idő végén a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük pünkösdvasárnap. Az egyház megszületésére és a Krisztustól kapott missziós küldetésre emlékezünk.

A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok cselekedetei rögzíti. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket.

 Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli. A közös hitből fakadó hivatásról így fogalmaz Ferenc pápa: „Törekedjetek a megújulás egységére, mert az egység a Szentlélektől ered, és a Szentháromság egységéből születik. Törekedjetek az egységre!”

Pünkösd ünnepén három fontos eseményre emlékezünk: ekkor jött el a Szentlélek, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; ekkor „jött világra” az Egyház, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka is ekkor vette kezdetét. 

Ferenc pápa a következőt tanítja erről: „A Szentlélek az, aki mozgatja az Egyházat, ő az, aki dolgozik az Egyházban és a szívünkben. Ő az, aki minden keresztényből egy, a többiektől különböző személyt alakít ki, de akik mégis egységet alkotnak. Ő az, aki előre visz bennünket, aki kitárja az ajtókat, és aki misszióba küld bennünket, hogy tegyünk tanúságot Jézusról.

A Szentlélek az, aki Isten dicséretére indít bennünket, és imádságra ösztönöz: Ő imádkozik bennünk! A Szentlélek az, aki bennünk van és aki megtanít minket az Atyára tekinteni, és így szólítani: Atya! ... A keresztény élet találkozás Jézus
Krisztussal! Éppen a Szentlélek az, aki erre a Jézussal való találkozásra segít minket.”

Június hónap Jézus Szentséges Szívének Ünnepe, ezért minden este 17:30-kor Jézus Szent Szívének Litániáját mondjuk a szentmisék előtt. ( Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről a bővebben alatt olvashatunk.)


Május a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban. A "litánia" kifejezés a görög "litaneuó" - könyörgök szóból származik. Az V. században jelentette azt a könyörgő imádságot, amellyel különféle szándékokért imádkoztak. A VII. században kialakult már a ma is ismert formája: az előimádkozó szándékaira a hívek válaszolnak.
A loretoi litánia a mai formájában a XVI. században tűnik fel először, de már a XII. századból is ismerünk hasonló, közös végzésre készült imádságot. Az általunk ismert "loretoi litánia" a Loreto városának bazilikájában lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loretoban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette. VII. Orbán pápa l691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Márialitániákat, és egyetemes használatra a "loretoi litániát" rendelte el. XII. Leó pápa ezt l886-ban megújította. A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, VI. Pál és II. János Pál pápák.

A loretoi litánia részei
A bevezető rész ráirányítja figyelmünket, hogy minden adományt Mennyei Atyánktól kapunk, és Jézus Krisztus volt az, aki feltárta nekünk a Szentháromság titkát.
Először a Szűzanyát három kiváltságában szólítjuk meg: Szentséges Szűz, Istennek Anyja, Szüzek szent Szüze.
A következő csokorban azok a motívumok szerepelnek, melyekért őt tiszteljük: Krisztus anyja, Kegyelem anyja, Tisztaságos, Szeplőtelen, Sérelem nélkül való, Szűz virág, Szeretetre méltó, Csodálatos, Jótanács, Teremtőnk és Üdvözítőnk anyja.
Az ötödik részben Máriát, mint szüzet különböző ékes jelzőkkel magasztalja. A hatodik részben a Szentírásból vett jelzőkkel ruházza fel, amely az Igazság tükre megszólítással kezdődik, és a Hajnali csillag köszöntő szóval fejeződik be.
A Szűzanya a Betegek gyógyítója, Bűnösök menedéke, Szomorúak vigasztalója és a Keresztények segítsége, tehát a mi küzdelmes életünk résztvevője, akihez mindig bizalommal fordulhatunk.
Amíg eddig a küszködők közbenjárójaként szólítottuk meg, most a megdicsőült világ királynőjeként köszöntjük. A befejező megszólítások az időközben kimondott hittételekben, pápai megnyilatkozásokban szereplő sajátos motívumokat említik bizalmunk kifejezéseként.
A litánia az Isten Bárányához fordul, és könyörgéssel fejezi be a Szűzanya köszöntését. Természetes, hogy Máriát köszöntő imádságaink számosak. Ezért a litániák után még különböző imádságokat szoktak hozzákapcsolni, amelyeket az egyházmegyei és a helyi gyakorlattal alakítottak ki. (Verbényi István)

A Szűzanya gyermeke sosem vész el
Május első vasárnapja az édesanyák napja, május pedig Mária hónapja, amikor különös tisztelettel és szeretettel fordulunk az égi édesanyához. Az édesanya szónak olyan mély tartalma van, hogy önmaga felidéz mindent, ami az anyai mivoltban gyökerezik. A szép emlékeket, a vigaszt, a segítséget, az ápolást, az ölelést, azt, hogy valaki értünk él, s hogy nem azért szeret, mert megérdemeljük, hanem azért, mert az övé vagyunk. Mária úgy lett minden ember édesanyja, hogy a kereszten Jézus ránk bízta őt, és bennünket őrá. Kaptunk tehát egy égi édesanyát, aki mindannyiunk édesanyja. A mennyországba, az Úr színe elé az ő szeplőtelen szíve által juthatunk a legbiztosabban.
Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért, a legerősebb imát, amely az Istent dicsőíti, és a Szűzanyát köszönti. Égi anyánk pedig oltalmaz, véd és segít bennünket, s mellettünk lesz a próbatétek során is. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzunk hozzá, és ajánljuk magunkat az ő szentséges szívének oltalmába. Kérjük pártfogását, közbenjárását, bízzuk szeretetére nehézségeinket, küzdelmeinket, terveinket, hiszen ő figyel ránk, gondoskodik rólunk, közbenjár értünk Istennél és egyszülött fiánál, Jézusnál. Örök igazság, hogy Mária gyermeke nem vész el. (Ocsovai Grácián testvér9


Kétféle módon ismeretes a mai vasárnap elnevezése és tartalma. Mindkettő a feltámadás titkát fejti ki. A hagyományos fehérvasárnap elnevezés a levetett fehér ruhákra utal. A Húsvét éjszakáján a Krisztus megtisztító fürdőjében megmerítkezett új keresztények eddig a napig viselték a tisztaság fehér ruháját. A Feltámadott sírjából kiáradó fény sokféle módon vált láthatóvá. A diakónus által behozott húsvéti gyertya lobogása, a hívek kezében felgyulladó gyertyák fénykupolája és a keleti egyházban Krisztus sírjából kijövő főpap kezében égő fáklya mind-mind a tisztaságot és a fényt ünneplik. Ezért van, hogy a keresztelési szertartások folyamán égő gyertyát adunk a szülők kezébe, a megkereszteltet pedig fehér ruhába öltöztetjük.

Szent II. János Pál pápa Isteni Irgalmasság vasárnapjává emelte a mai napot. 2016. az irgalmasság éve volt az Egyházban. Oly sokat elmondtunk, elmélkedtünk erről a hatalmas titokról. Szoktuk mondani, hogy világunk Isten irgalma nélkül egy irgalmatlan világ volna. Miben különbözik és mennyivel több az Isten irgalma a megbocsátásnál? A megbocsátást amolyan gyorssegélynek vagy lelki elsősegélynek nevezhetjük. A hívő lélek biztos lehet felőle, hogy bűnei bocsánatot nyernek, mégpedig nemcsak a saját bánatából, hanem elsősorban Krisztus halálának és feltámadásának erejéből. Ez a mindent megbocsátani tudás és a mindent újrakezdő képesség nem származhat az embertől, mert egyedül Isten ajándéka. Hinni és elfogadni Isten irgalmát annyit jelent, hogy nemcsak tudom, és akarom a jó győzelmét, hanem megjelölöm annak forrását is. Irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy szakértelmem és szívem van a nyomorúság
felszámolásához. Ahogy a zsoltáros írja: „Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke” (Zsolt 85;11).

A látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak Isten végtelen szeretetében oldódnak föl. Így az értelem és a szív együtt munkálkodása kapcsán valósul meg az az állapot, amit isteninek nevezhetünk. Tamás apostolt hitetlennek is szoktuk nevezni. Pedig ő csak tapasztalni, érinteni és megfogni akart. Az ő szándéka még nem racionalizmus. Egy XX. századi filozófus megfogalmazása szerint a filozófia történetében két pólus között feszülnek a gondolatok. Az egyik Platón idealizmusa, a másik pedig Hume empirizmusa. A tapasztalatnak ilyen magasan tartásából pozitív eredmények is fakadtak. A barokk kor nagy kísérletezői és megfigyelői számára nem volt elég az elmélet vagy az ideológia. Ők a valóságot tapasztalatok útján akarták megragadni. Ezért is csodálatra méltó a Tamásban bekövetkezett változás, amit az evangélista mintegy hitvallásként ír le: „Én Uram, én Istenem!” Ő valamire kíváncsi volt és valakit kapott. Tapasztalásra vágyott, és a hitét kapta meg ajándékul. 

Megszoktuk az evangéliumban, hogy aki középen áll vagy középre kerül, arra figyelni kell. Jézus eljön a zárt ajtón át, középre áll és köszönti őket: „Békesség nektek!” A jelenetet egy – kilencedik boldogságnak is beillő – kijelentés zárja: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”

Hit vagy írás? Melyiknek van elsőbbsége? A Krisztus-hívők már a feltámadás utáni héten megtapasztalták, hogy a hitük életet adó tényező. Könyvekbe foglalva, leírva képes megalapozni mások hitét, ugyanakkor a Szentírás hittel való olvasása az egyedüli hiteles módja a befogadásnak.


Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.


Nagycsütörtök: az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság (egyházi rend) alapításának ünnepe. Nagycsütörtök délelőtt az olajszentelési szentmise vezeti be a hívőket a szent három nap ünneplésébe. A püspöki székesegyházakban a püspök együtt misézik az egyház-megye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők (katekumenek) és a betegek olaja, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére. Nagycsütörtök esti liturgiájában az Eucharisztia alapítására emlékezünk, az utolsó vacsora felidézésével, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik.
Nagycsütörtök esti liturgiájában az Eucharisztia alapítására emlékezünk, az utolsó vacsora felidézésével, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. Nagycsütörtök az Egyház legősibb ünnepei közé tartozik. Az ősegyházban ezen a napon fogadták vissza a bűnbánókat. A nagycsütörtöki evangéliumban halljuk, hogyan mosta meg Jézus tanítványainak lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. Ezért van a pap fehér miseruhában, ezért szól a mise elején az orgona, ezért van virág az oltáron; ezért szólalnak meg Dicsőségre minden templomban a harangok, a csengők, az orgona. De azután elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, hogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jeleit adja. A szentmise utáni oltárfosztás, amikor eltávolítanak az oltárról minden díszt még a terítőt is, Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeztet. A szertartás végén ez a csend is jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat. Az Oltáriszentséget ilyenkor a mellékoltárhoz viszik. Ez Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. A szentmise végén nincs áldás, csendben fejeződik be. A díszeitől megfosztott oltár Jézusra emlékeztet, akit ma éjjel elfognak, megfosztanak ruháitól.

Urunk kínszenvedésére és kereszthalálára, az Újszövetség egyetlen áldozatára emlékezünk. A kereszt, amely egykor a szégyen fája volt, Krisztus világot megváltó győzelmének a jelévé vált, ezért hódolunk előtte. Felnézünk a keresztfára és átérezzük, milyen nagy volt bűneink váltságdíja. Ezen a napon nincs szentmise.
A nagypénteki szertartásnak három része van: 1. Igeliturgia, 2. Hódolat a kereszt előtt, 3. Szentáldozás. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Nagypéntek szigorú böjti nap! Nagypéntek – Jézus Krisztus kereszthalálának napja. Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán. Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és keresztútjárást is tartanak.
Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. Emlékeztethet ez az oltár a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata végbement. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. Ezután, lélekben a kereszt alatt állva, könyörgünk az Egyház és az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak. Ezután a pap a feketevasárnapon (nagyböjt ötödik vasárnapján) letakart feszületről leveszi a leplet, és kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik és térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki értünk szenvedett. A meg-bocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is szenved. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.

Ezen a napon az Egyház Urunk sírjánál időzik, az ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Majd az ősi hagyományok szerint virrasztást tart a szent éjszakán.
Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szent sír előtt. Az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a katolikusok legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból és mindenkit meghívott az örök életre.
Nagyszombat a gyász napja, Jézus most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. Nagyszombaton egész nap lehetőség van imádságra a szent sír előtt. Ezen a napon készülődünk a feltámadás örömére. Jézus a sírban pihen, a hívek felkeresik a templomokban felállított szent sírt.
Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvét éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.
A húsvéti örömének elhangzása után kezdődik az igeliturgia, amely végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére.
A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása. Ha ez mégsem lenne, akkor is vizet szentel az Egyház, a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel.
A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szent-áldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk. A fel-támadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét.

Az egész világ számára elviszik az Örömhírt: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!


Tartsuk magunkat távol a gonosztól, tanuljunk meg jót tenni, és hagyjuk, hogy az Úr vezessen minket előre – buzdított Ferenc pápa egyik homíliájában. Olyan megtérésre van szükségünk, amely nem merül ki a szavakban, hanem konkrét dolgokban mutatkozik meg. Nap mint nap mindenki tesz valami rosszat. Nem véletlenül olvassuk a Bibliában azt, hogy a legszentebb is hétszer vétkezik egy nap – mutatott rá a pápa. – A nehézség abban rejlik, hogy ne szokjunk hozzá, hogy a rossz dolgokban éljünk, és tartsuk távol magunkat attól, ami megmérgezi a lelket. Ehelyett meg kell tanulnunk jót tenni. Ez azonban nem egyszerű, folytonos tanulást igényel. Isten megtanít erre, csak tanuljuk meg. Akár a gyermekek. A keresztény élet útján járva mindennap tanulással telik. Minden egyes nap meg kell tanulnunk valamit, hogy jobbak legyünk, mint tegnap. Tanulni. Eltávolodni a rossztól, és megtanulni a jót tenni: ez a megtérés szabálya. Megtérni ugyanis nem úgy kell, hogy elmegyünk egy tündérhez, aki a varázspálcájával suhint egyet, és megtértünk – nem! Ez egy folyamat. A rossztól való eltávolodás és a tanulás útja. Bátorságra és alázatra van szükség az eltávolodáshoz és ahhoz, hogy megtanuljuk a jót tenni, ami konkrét cselekedetekben nyilvánul meg.
Az Úr itt három konkrét dolgot mond, de sok van még: „keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet…” – mindenképpen kézzelfogható dolgokról van szó. Meg kell tanulnunk jót cselekedni, de nem szavakkal, hanem konkrét dolgokkal. Tettekkel… Ha pedig nincs konkrét tett, nem történhet megtérés sem. Ferenc pápa szentbeszédében kifejtette: Isten úgy segít nekünk, hogy velünk együtt halad, hogy elmagyarázza a dolgokat, hogy megfogja a kezünket. Az Úr képes erre a csodára, vagyis, hogy megváltoztasson minket, persze nem egyik napról a másikra, hanem útközben. Az előttünk álló nagyböjti zarándokút tehát ilyen egyszerű: felhívás a megtérésre, tartózkodás a rossztól, a jó cselekedet megtanulása. „Rajta, kelj föl, gyere hozzám, beszéljük meg, és együtt menjünk tovább” – biztat az Úr. „De nekem annyi bűnöm van…” – „Ne aggódj: ha olyanok is volnának bűneid, mint a skarlát, fehérek lesznek, akár a hó…” Egy Atya szól tehát hozzánk, egy Atya, aki szeret minket, nagyon-nagyon szeret. És elkísér a megtérés útján. Annyit kér csupán, hogy legyünk alázatosak. Jézus azt mondja az elöljáróknak: „Aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják” (Ferenc pápa)


Ebben az évben március 25-én ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony napját.
Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat. Kilenc hónappal Jézus születése előtt Isten elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül vigye Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét, a Megváltó születését. Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává lett. Az Angyali Üdvözlet művészi ábrázolásain Gábor arkangyal kezében vagy vázában liliom látható. Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött. Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével – mondta XVI. Benedek.

„A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.” (Magyar Kurír)

Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben. Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott”. Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket. Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.
Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.
József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott. Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.


Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

A nagyböjt a megtérésünket szolgálhatja!
Idén március 6-ra esik hamvazószerda, a farsang és a húsvét közötti választónap, amely a keresztény vallásban a húsvét előtti nagyböjt kezdete. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni.
A nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról, az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik). Hamvazószerdán az egyház a híveket az élet mulandóságára emlékezteti és bűnbánatra szólítja fel őket.
A bűnbánati felkészülés a 7. századtól vált szokásossá. E napon a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa a bűnbánat látható jeleként elrendelte a hívek számára a hamvazkodást.
Kezdetben a férfiak fejére hamut szórtak, a nőknek csak a homlokára rajzoltak hamuból keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel”. (A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet, de mivel régen mosószer és szappan alapanyaga is volt, ezért egyszerre jelképe a gyásznak és a tisztaságnak.
Hamvazószerdát böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik. A II. vatikáni zsinat óta - a nagypéntekkel együtt - szigorú böjti nap a katolikus hívek számára, azaz ekkor csak háromszor szabad enni, és csak egyszer szabad jóllakni. A negyvennapi böjtnek is nevezett nagyböjt hamvazószerdán kezdődik, és nagyszombat délig tart, de az egyház tanítása szerint pusztán a testi böjt nem elég, az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell.
Ferenc pápa az irgalmasság rendkívüli szentévét meghirdető bullájában ráirányította a figyelmet az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek fontosságára: „Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki cselekedeteiről sem: jótanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért.” (Misericordiae vultus, 15)
A Szentatya nagyböjti üzenetében is konkrétan ajánlja, hogy a keresztények most különösképpen gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit: „Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. … Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja!”

Március 6-án van Hamvazószerda - Nagyböjt kezdete. Hamvazkodásra a vasárnapi szentmiséken is sor kerül.

Február 2-án, ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban (Gyertyaszentelő Boldogasszony).

Ez a nap a Megszentelt élet világnapja

A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. (továbbiak a bővebben címszó alatt)

Február 3-án, vasárnap a szentmiséket gyertyaszenteléssel kezdjük.

Szent Balázs püspök és vértanú napján Balázs áldásban részesítjük a szentmisék végén a jelenlévőket. (Folytaás: bővebben)

  Pál fordulása
A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1– 31) Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus jelentése: kicsiny. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát. (Magyar Kurír)


Nyilvános tevékenységének megkezdése előtt Jézus a Jordán folyóhoz ment, Keresztelő Jánoshoz, aki megkeresztelte őt. Jézus keresztelkedése epifánia, istenségének jele: keresztelkedésével igent mond az Atya akaratára. Megkezdi földi küldetését, hogy megmutassa Isten szerető jóságát. Az ünnep görög neve teofánia, vagyis Isten megjelenése: az Atya szózata hallatszott az égből, s a Szentlélek galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. (A cikk tovább olvasható a "bővebben" címszó alatt)


Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén, január 18-án. 

1242. január 27-én született Klissza várában Árpád-házi Szent Margit hercegnő, IV. Béla (ur. 1235-1270) leánygyermeke, akit a király a mongol veszedelem elhárításának reményében Istennek ajánlott fel. Margit ennek következtében a Domonkos Rend tagjai között nevelkedett, fogadalmát pedig felnőttként is megtartotta, és rövid életét a Nyulak szigetén felépített kolostorban töltötte. (Életéről a "bővebben" után olvasható)

Vízkeresztet január 6-án ünnepli a Katolikus Egyház, parancsolt ünnepként. Az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven is ismert nap Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés a hagyományosan ilyenkor végzett vízszentelésből ered.
„Te vagy a zsidók királya?” – kérdezte Pilátus a helytartó Jézustól, amikor eléje vezették.  (Tovább a bővebb címszó alatt)


Karácsony nyolcada, Jézus névadása. Mária, Jézus édesanyja, az Isten Fiát szülte, ezért Isten anyja. Őt köszöntjük ezen a napon, és Kérjük, segítsen az egész év során, hogy Fiával járhassuk utunkat.

Istenünk, ki a boldogságos Szűz Mária szűz anyasága által adtad az örök üdvösséget az emberi nemnek, kérünk, engedd, hogy érezhessük annak közbenjárását, aki által eljött hozzánk az élet Szerzője, a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Amen. Története: ősi idők óta tisztelik a Boldogságos szűzanyát az "Istenszülő" címmel (Lumen Gentium 66.).II. János Pál pápa írja: "Máriát maga az Isten vezette be a Megváltás misztériumába. Ebben áll az istenanyaság kegyelmének egyedülálló volta. Nem csak az emberi történelemben egyedülálló és megismételhetetlen ennek az anyaságnak a méltósága, hanem abban is egyedülálló, - és ez a megváltás mélységéhez és magasságához tartozik - hogy soha nem tapasztalt módon válik részesévé Mária, anyasága révén, annak az üdvözítő tervnek, amely a Megváltás misztériumában vált valóra.Régen ezen a napon Szűz Mária születését ünnepelték, a 8. századi római Breviárium szerint. Mária, Isten Anyja ünnepét a keleti szertartású keresztények közül a bizánciak, a keleti és nyugat-szír keresztények december 26-án, a koptok január 16-án ünneplik.

A betlehemi jászol mellett fakadt a Szent Család tisztelete, ahol a Kisded Jézus imádására egybejövő pásztorok ott találták Szűz Anyját és nevelőatyját, Szent Józsefet is és a kis Jézusra ragyogó fényözönből rájuk is hullott a tisztelet sugara. Így tehát nagyon szépen beleillik ez az ünnep a karácsonyi ünnepkör gondolatába, bár a legújabb ünnepek egyike. (bővebben)

Január 1. – A Jézus Társasága nevének ünnepe


Jézus személye Ignác és első társai számára olyan fontos volt, hogy más nevet el sem tudtak volna képzelni néhány fős kis közösségük számára. Bár ezzel némi féltékenységet is kiváltottak más szerzetesközösségekben, a III. Pál pápának írt összefoglalójukban a legnagyobb természetességgel rögzítették: „Társaságunkat Jézus nevével óhajtjuk megjelölni”. A pápai jóváhagyás elnyerése után Ignác a napsugaraktól övezett IHS monogramot választotta generálisi pecsétjéül, sőt – mint a közelmúltban végzett restaurálásakor napvilágra került – ez díszítette római kis szobájának falát is.
A krisztogramot, amit Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János egy évszázaddal korábban tett népszerűvé, sőt bizonyos vallásos rajongás tárgyává, a jezsuiták a kereszt jelével és Krisztus testébe vert három szögre utaló motívummal különböztették meg. Jézus Szent Nevének képi megjelenítése így még inkább egyértelműen idézhette fel számukra az Üdvözítő személyét. Ez a monogram díszíti egyébként a jezsuiták 1568-ban épült római fő templomát, az Il Gesù-t is, amelynek eredeti megjelölése: Chiesa del Santissimo Nome di Gesù all’Argentina. A jezsuita rend számára január 3-a, Jézus Szent Nevének ünnepe a rend saját címünnepe is.
A Jézus nevével való imádság legegyszerűbb formája egyfajta sóhajtásszerű fohász: „Jézus!” Ennek nyomát őrzi Szent Ignác leveleinek visszatérő kezdő sora: a kereszt jele és az IHS betűjel.

November 25-én, Krisztus Király ünnepe

Krisztus Király vasárnapja egyházi év utolsó vasárnapja. - Krisztus királyi méltóságának a 20. sz-ig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. sz. királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítette az ünnepet. Akkor világszerte mindenütt a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a Megváltó emlékezetére, közöttük a híres Béke-Krisztus-szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán. - Az I. vh. után XI. Pius p. (ur. 1922-39) a →niceai zsinat 1600. évford-ján, 1925: szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén, XII. 11: rendelte el a p. a Quas primas enc-val Krisztus Király ünnepét. - Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok, személyek békéjének urát állította a hívek közé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. 

Október 8-án, hétfőn van Magyarország főpátrónájának, Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának főünnepe.

Az ünnep története a magyar Millenniumhoz kapcsolódik, amikor Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek kérésére XIII. Leó pápa engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünneplését. Szent István halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A felajánlás 1038-ban történt, Nagyboldogasszony ünnepén. A Hartwik-legenda szerint a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve így kiáltott föl: „Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet.” Magyarok Nagyasszonya tisztelete Szent László király uralkodása idején új virágzásba borult. Később a tatárokkal és a törökökkel szemben is Jézus és Mária nevét kiáltva harcoltak a magyarok. I. Lipót a török alóli fölszabadulás emlékére, hálája jeléül megismételte az ország fölajánlását Máriának a 17. század végén. Buda 1686. évi visszavételekor és a török kiűzésekor XI. Ince pápa üzenete volt a jelszó: "A Boldogságos Szűz ad segítséget!" Latinul: Beata Virgo Dabit Auxilium! (A kezdőbetűk Buda nevét adják ki.) A mecsetként használt budavári Nagyboldogasszony-templomban a magyar győzelem után leomlott a fal, amelyet - védelmül - a Szűz Mária szobra elé emeltek. Így jelent meg a Szent Szűz diadalmas alakja. Mátyás királytól kezdve egészen 1849-ig majdnem kivétel nélkül a Patrona Hungariae képével ékesek a magyar fémpénzek. Ezeket "máriásoknak" hívták.  A magyar hadilobogókon a Dózsa Györgyre bízott keresztes hadjáratból maradt ránk először Mária alakja. II. Rákóczi Ferenc, a "nagyságos fejedelem" zászlói közül kettőn is ott láthatták a Nagyasszonyt, de a hadbavonult főrendek is ilyen lobogók alatt harcoltak a törökök, majd a "németek" ellen. Az 1848/49-es csatákban Patrona Hungariae zászlói lobogtak, sőt még a kiegyezés után is több gyalogsági ezrednél is megmaradtak.  Vaszary Kolos bíboros kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tisztelet nemzeti jellegét. Mintegy kilenc évszázados töretlen hagyományt szentesített XIII. Leó, amikor 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. A Patrona Hungariae sajátos ikonográfiája a Napba öltözött Asszony ábrázolásából bontakozott ki: a Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a magyar Szent Korona került, a karján ülő kis Jézus kezébe az országalma, Mária másik kezébe pedig az ország jogara. Mi magyarok elsőként, de nem egyedül tiszteljük Nagyasszonyunknak, azaz nemzeti Patrónánknak a Boldogságos Szűz Máriát. Ő Bajorország, Franciaország, Ausztria Lengyelország, Mexikó, egész Latin-Amerika Katalónia és Dél-Ázsia Patrónája, valamint, az angol püspökök 1893-ban fölajánlották Angliát, melyet azóta Mária hozományának tartanak.

 

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

Jóllehet Olaszországban, Európa számos országához hasonlóan vasárnap tartják Úrnapját, a Vatikán az ősi hagyományt követi és a Szentháromság vasárnapot követő csütörtökön tartja Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét. Ferenc pápa a székesegyháza, a Lateráni Szent János bazilika előtti téren este hét órakor kezdte a szentmisét, amire nagy szeretettel hívta a rómaiakat és a római zarándokokat. Szentbeszédében az Eucharisztia alapításának a gesztusairól elmélkedett. «Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre» (1 Kor 11,24-25) – utalt a pápa a homíliája kezdetén Pál apostolnak a korintusi közösséghez írt levelére, melyben kétszer is elmondja az eucharisztia alapítását. Jézus utolsó vacsorán mondott szavainak ez a legősibb tanúbizonysága.

 

 

logo

Isteni Ige temploma - Avas-Déli Római Katolikus Plébánia

3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 4.

Telefon: +36 46 303 474

E-mail: jezsu.plebania@gmail.com