fejleckep

December 30. – Szent Család vasárnapja

A betlehemi jászol mellett fakadt a Szent Család tisztelete, ahol a Kisded Jézus imádására egybejövő pásztorok ott találták Szűz Anyját és nevelőatyját, Szent Józsefet is és a kis Jézusra ragyogó fényözönből rájuk is hullott a tisztelet sugara. Így tehát nagyon szépen beleillik ez az ünnep a karácsonyi ünnepkör gondolatába, bár a legújabb ünnepek egyike. (bővebben)

A liturgiába 1898-ban került és akkor a breviárium himnuszait maga a pápa, XIII. Leó írta meg. Legújabban pedig 1921-ben XV. Benedek pápa az egész világra kötelezővé tette, és megünneplését és erre a vasárnapra állandósította. Bár segítene hozzá ez az ünnep, hogy korunk legnagyobb bajára, a családok szétzüllésére és ezzel a társadalom elkereszténytelenedésére orvosság lenne. Szép lesz a családi életünk, ha követjük a szentleckében olvasott tanácsokat. Az Egyház eredetileg december 29-én tartotta a Szent Család ünnepét, öt nappal karácsony után. Bölcsen tette: ennyi idő alatt az embereknek volt alkalmuk együtt lenni, közösen enni, együtt elidőzni az ünnep fényeiben, a családi tűzhely melegénél. De ennyi idő alatt jócskán adódott alkalom arra is, hogy megtapasztalják a család kihívásait is. Egy együtt töltött hét után sokan inkább a családi tűzfészekben érzik magukat, nyomát sem találva a meghittségnek és a fénynek. Nem is szólva azokról, akik a Szent Család ünnepén kirekesztve érzik magukat: akik nem élnek családban, nem jól működő családban élnek, vagy gyermekkori emlékeik egy szenvedéssel teli családról szólnak. Nos, ilyen napok után emlékezünk a Szent Családra. Vajon a mai kor terméke lenne az, hogy a család értékei mellett a kihívásaival is szembesülünk? Mai tapasztalat volna, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen működik ez a legszorosabb emberi közösség? Nem kell ezt gondolnunk. A Szentírást olvasva biztosan nem. „Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked” (MTörv 5,16). Ha ezt ennyire meg kell parancsolni, mégpedig a törvénykönyv kiemelkedő helyén, s ha szankcióval még Istenhez is kell kötni, akkor a szülők tisztelete nyilván a Krisztus előtti VI. században sem volt általános. Amikor pedig azzal találkozunk: „Asszonyok! Engedelmeskedjetek férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben” (Kol 3,21), akkor joggal feltételezzük, hogy a Krisztus utáni I. században nemegyszer önfejűség és indulat, erőszak és visszaélés határozta meg a keresztény házastársak kapcsolatát. Úgy tűnik: az elmúlt kétezer év parancsszavai a tiszteletről, az engedelmességről és a szeretetrőlnem igazán voltak hatékonyak, ha még ma is ezeket olvassuk fel a Szent Családra gondolva.. 

Karácsony után egy héttel nem azért emlegetjük a családot, mert jól működik, vagy mert valaha jól működött volna. (Még akkor sem működött jól, amikor magáról a Szent Családról volt szó.) Hanem azért, mert ez az egyike az emberi élet legnagyobb keresztjeinek. Olyan tér, amely nem parancsszóra és ítélkezésre, nem moralizálásra és képmutatásra, hanem megváltásra vár: Izrael vigaszára, Jézusra. Márpedig Izrael vigasza, Jézus megjelent. Ő maga is vállalta a családot, vállalta Simeon, Anna, József és Mária minden terhét. Amikor a család kihívásaival találkozunk, tudhatjuk, hogy mindez egyáltalán nem idegen Jézustól, sőt, éppen szenvedésünk az a kulcs, amely megnyit bennünket az Úr számára. Amikor pedig átéljük a család örömét, amikor megadatik az, hogy felengedjünk a családi fészek vagy bármely mély közösség melegénél, akkor tudhatjuk, hogy Izrael vigasza már elkezdett működni közöttünk.

(Részlet DejcsicsKonrád OSB elmélkedéséből)

 

logo

Isteni Ige temploma - Avas-Déli Római Katolikus Plébánia

3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 4.

Telefon: +36 46 303 474

E-mail: jezsu.plebania@gmail.com