„Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10)
Károly atyát mindenki ismeri és szereti, mindenki izgult érte, amikor első pénteken a viharban eltörte a szegycsontját. Mindenki örvendezett, hogy épp a születésnapján kiengedték a kórházból.
Azt viszont nem mindenki tudja, milyen sokat tett meg eddig az Isten országáért. Károly atyát Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 90. születésnapján a Pro Ecclesia Hungariae díjjal tünteti ki.
Álljon itt rövid összefoglaló eddigi, eseményekben és önfeláldozásban gazdag életútjáról: Csókay Károly 1926. december 7-én született Mosonban. Szülei mélyen vallásos emberek, akiknek öt gyermekük volt. Károly a család húsipari vállalatában kitanulta a hentes és mészáros mesterséget. Szülei a kalocsai jezsuita Szent István Gimnáziumba küldték, ahol 1944-ben érettségizett. Jezsuita hivatásának gyökerei már itt megvannak. 1945-1949 között a budapesti tudományegyetemen tanult, ahol 1949-ben vegyészdiplomát szerzett, utána a fizika-kémiai tanszéken, mint demonstrátor működött. Közben részt vett a katolikus egyetemisták kezdeményezéseiben és az egyetemi ifjúsági szervezet vezetőségében. Egy szűk körű katolikus munkacsoport tagja lett, akikből később Louvainben Sigmond Raymund OP, atya megalakította a Mindszenty Otthont. 1949 szeptemberében elhagyta Magyarországot és csatlakozott barátaihoz Louvain-ben, a Mindszenty Otthonban. Az ottani egyetemen elkezdte tanulmányait a kémiai doktorátus megszerzésére. Közben újra felerősödött benne a papi és szerzetesi hivatás. Isten szolgálatára akarta adni magát. 1950-ben kitoloncolták Belgiumból. Párizsba ment, alkalmi munkákból élt, P. Rezek Román köréhez tartozott, az “Ahogy Lehet” folyóirat gárdájához és a helybeli katolikus diákszövetséghez. 1950 nyarán felvételét kérte a jezsuita rend magyar tartományába. Az elöljárók a belgiumi Arlon-ba küldték noviciátusba, ahol aztán 1952-ben fogadalmazott. 1952-1954 között filozófiai tanulmányokat végzett a rend főiskoláján, a Louvain melletti Eegenhoven-ben. Utána Spanyolországba került 1954-ben, ahol a barcelonai kollégiumban lett magiszter rövid ideig, majd 1955-58 között teológiai tanulmányait Oña-ban végezte. 1957. július 30- án szentelte őt pappá Loyola-Azpeitia-ban De Arriba y Castro bíboros, Spanyolország prímása. 1959-ben Kolumbiában végezte el a terciát és utána lelkipásztorkodni kezdett. 1959-től 1975-ig Chilében dolgozott, P. Klemm néven. Két évig népmisszionárius volt az ország déli részén, Concepcion környékén, utána hat éven át az ország szegény északi részében, a chuquicamatai nagy rézbánya lelkésze és ipariskolájának prefektusa. Vakációban kijárt a Bolívia határa menti kis falvakba és kénbányákba missziózni. 1967- 1975 között Santiago perifériáján, a nyomor-övezetében lelkipásztorkodott egy újonnan hirtelen létesült 14.000 lakosú, úgynevezett gombatelepülésen. A hívekkel templomot épített, amit a mi Szent István királyunkról neveztek el. Ugyanezen időben a santiagói magyar közösségnek is lelkipásztora volt. 1975-ben P. Deák Ferenccel együtt a kanadai Montreal-ba rendelték magyar lelkésznek, P.Chilla Raymond, SJ, plébános mellé. Amikor P.Chilla a Szív szerkesztője lett az elhunyt P.Bieleck helyett, 1979 októberében P. Deák lett a plébános, aki felépítette az Ifjúsági Otthont a templom mellett. 1985-ben P. Csókay fél évet töltött Courtland-on mint plébános a Szent László templomnál, majd 1986-1993 között ismét Montreal-ban szolgált, mint a Magyarok Nagyasszonya egyházközség plébánosa, ahol megszervezte a Cursillo-t és az egyházközségi lelki “Megújulás”-át és a Jézus Szíve Szeretetszolgálatot. 1993. szeptember 5-én elöljárói Magyarországra küldték, ahol először Budapesten kisegítő lelkész, majd Miskolcon, az újonnan felépült Isteni Ige jezsuita templom plébánosa lett 1995-1999 közt. 2000-2004 években hittant tanított a Fényi gimnáziumban és kisegítő lelkész volt a templomnál, majd 2005-ben egy évre ismét ő lett a plébános, utána nyugdíjas kisegítő lelkész a plébánián. Lelkivezető, fordító és író is: „Papok és szerzetesek lelkivezetését vállaltam a rendszeres plébániai munkák mellett. Isten segítségével lefordítottam Hurtado Szent Albert kortárs jezsuitának egyik összefoglaló művét, amit a Kairosz adott ki „Fényt ad életednek” címmel, valamint Ignacio Larrañaga: „Mária csendje” című könyvét, amit a Marana Tha kiadó adott ki, és beszámoltam chilei lelkipásztori munkámról „Egy magyar hithirdető Chilében” címmel, szintén a Kairosz kiadásában. Nyugdíjas korban lévő jezsuitaként és kisegítő papként létezem, és bűnbánó lelkülettel élek főképp hanyagságaimért, amíg a Jóisten megengedi…”