fejleckep

Ünnepeink

Az újszövetségi könyvek semmit nem mondanak Szűz Mária szüleiről, nevüket sem említik. Egy 2. századi apokrif könyv szerint Mária édesanyját Annának, édesapját Joachimnak hívták. Az Anna név annyit jelent: kegyelemmel áldott, a Joachim pedig: Isten megvigasztal.
Szent Anna és Szent Joachim ünnepe a 13–14. században terjedt el Európában, annak az érdeklődésnek következményeként, amellyel Krisztus emberi természete és emberi valósága felé fordultak a hívők – ekkor élénkült fel az Üdvözítő nagyszülei iránti tisztelet is. (Tovább olvashatő a bóvebben alatt)

Loyolai Szent Ignác áldozópap, a jezsuita rend (Jézus Társasága) megalapítója.


„Az egyház olyan fia ő, akire valóban örömmel és jogos büszkeséggel emlékezhetünk. Ő tudta, hogyan kell engedelmeskedni, amikor felgyógyult sebéből, Isten hangja egyenesen szívében szólalt meg. Válaszolni tudott a Szentlélek ösztönzésére és általa megértette, milyen módon számolhatja fel korának bajait. Minden pillanatban engedelmes volt Szent Péter trónjához és arra vágyott, hogy alkalmas eszközt adjon Szent Péter utódainak kezébe az evangelizáció érdekében. Ezért hagyta örökül az engedelmességet, mely Társaságának egyik karizmatikus jegye. Loyolai Szent Ignác felhívást jelent a hűségre, nemcsak a Jézus Társasága tagjai számára.” (Szent II. János Pál pápa)
„A Szent Ignác által kínált út arra irányul, hogy az ember rátaláljon a szabadságra: hogy tudjon szabadon azzá válni, akivé lennie kell; hogy szeressen, és elfogadja mások szeretetét; hogy jó döntéseket hozzon; s hogy megtapasztalja a teremtés szépségét és Isten szeretetének misztériumát.” (James Martin SJ)


Ignác 1556. július 31-én halt meg. A Jézus Társaságának, mely ekkorra már az öntudatra ébredő és megújuló egyház fontos bázisa volt, körülbelül ezer tagja volt az alapító halálakor. Ignácot 1622. március 12-én avatták szentté.
Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.


A belső viszályok okozták, hogy László nem magyar földön, hanem Lengyelországban látta meg a napvilágot. Születésének éve 1046-ra tehető. Atyja I. Béla magyar király volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. Az ország védelmében László még, mint fiatal herceg kitüntette magát. Ugyancsak döntő szerepet játszott a Salamon király és Géza bátyja közötti testvérharcban: a mogyoródi csatában bátyját győzelemre segítette, s uralmát biztosította.
László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás kísérte. Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. Korán megedződött az élet iskolájában, s korán előkészült küzdelmes uralkodói éveire. Az ő feladata lett ugyanis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása. Az úz, kun és besenyő betörések tapasztalatai pedig arra bírták, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette e keleti részeken a közigazgatási szervezetet, ily módon politikai egységgé formálva a későbbi Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építették ki a 72 vármegyéből álló vármegyei rendszert.
Párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, ahogy a váci székesegyházat is, újakat épített Váradon és Gyulafehérváron, valamint kolostorok egész sorát alapította. László nevéhez fűződik az igazságszolgáltatás újjászervezése is. Amikor tehette, László szeretett félrevonulni és imádkozni.
Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülfonó legendákban is. Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Ez azonban nem valósult meg, mert a király 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött.

Istenünk, te Péter és Pál apostolok ünnepével áldott szent örömet adtál a mai napon. Engedd, hogy Egyházad mindenben kövesse azok tanítását, akik első hirdetői voltak keresztény hitünknek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

(Tovább a bővebben alatt olvasható)

• Bölcsesség
• Értelem
• Jótanács
• Lelki erősség
• Jámborság
• Tudomány
• Úrfélelem


A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, melyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása.
Az értelem lelke a hit igazságainak, azok szerepének és jelentőségének megértésében segíti az embert.
A tanács lelke kényes vagy nehéz helyzetekben, válaszút előtt megmondja nekünk, hogy mit tegyünk mit válasszunk.
Az erősség lelkére a kísértések legyőzésében a hit bátor megvallásában és bizonyos helyzetek túlélésében van nagy szükségünk.
A jámborság az Isten szolgálatában, a vele való beszélgetésben kifejezésre jutó öröm és készség.
A tudomány lelke segít, hogy a világból, a látható dolgokból felismerjük az Istent.
Az Úrfélelem Isten iránti tisztelet, amely a hozzánk közeledő, minket barátságába fogadó Istenben is felismeri az Ő mindent felülmúló nagyságát.

 


Egészen különleges az, ahogyan ma a Szentlélekről beszélünk. Ha belegondolunk, a lélek a köznapi beszédünkben mintha a test ellensége lenne. Mintha ellentétben állnának. Szent Máté írja evangéliumában: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Mégis mi történik ma? A Lélek lesz az, ami feltámasztja a félénk, bezárkózott tanítványokat, és átveszi az irányítást a test felett, és legyőzi az akadályokat, kinyitja a bezárt ajtót, és vezeti a tanítványokat a másik ember, a közösség felé. A Szentlélek nem ellensége a testnek, nem küzd ellene, hanem erővel tölti el. (Tovább a bővebben alatt olvasható)


Urunk mennybemenetele összeköti a földet és az eget. Jézus ekkor tér vissza az Atyához, az ő országába és foglalja el helyét emberi testben is a Szentháromság közösségében.
Húsvétkor bennünk van a nagy rácsodálkozás Isten csodájára, aki képes a halálból újra életre támadni. Pünkösdkor pedig összegyűlnek a tanítványok Mária köré, megkapják a Szentlelket, és elindul az Egyház a nagy útjára. Nekünk elindul az életünk, mintegy megtermékenyül az új szövetség népe, akik mi vagyunk mind, akik a keresztségben Isten népévé, Jézus barátaivá lettünk, az ő örökösei vagyunk. (tovább olvashatő a bővebben alatt)

Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án. 1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, melyet Lengyelország náci megszállása alatt bezártak. Karol először egy kőfejtőben, majd egy vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben elkezdte tanulmányait az Adam Stefan Sapieha bíboros irányítása alatt álló, illegalitásban működő krakkói szemináriumban. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Nem sokkal később Rómába küldték, ahol a francia domonkos szerzetes, Garrigou-Lagrange irányítása alatt tanult. (tovább a bővebben alatt olvasható)

Május hónap a római katolikus Egyházban a Szűz Mária hónapja. Ennek eredete a XIII. századra vezethetőek vissza. Május hónap természeti szépsége - a rügyező fák, a fakadó virágok csodálata indította a Szűzanya tisztelőit imádságra. "A Boldogságos Szűz Isten legcsodálatosabb teremtménye, és legszebb az asszonyok között, méltó arra, hogy tisztelet övezze, és szeretettel forduljanak felé." (tovább a bővebben alatt olvasható)

Boldog II. János Pál pápa kezdeményezésére a húsvét utáni vasárnapon az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük. Mindenekelőtt azt érdemes tisztáznunk, hogy mit is  jelent az irgalmasság. Sok ember ugyanis napjainkban vagy nem érti vagy félreérti, hogy mit jelent ez a fogalom, illetve tulajdonság. Mit jelent az, hogy Isten irgalmas? Mit jelent, hogy az ember irgalmat gyakorol? (Tovább olvsani a bővebben alatt lehet)

Húsvét vasárnap : a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe. - Ünnepi miséje a föltámadt Krisztust ünnepli, akié a hatalom és dicsőség mindörökké. Bennünket arra int, hogy a világosság gyermekeiként új életre kelve az odafönt valókat keressük.

 

Nagyszombaton az esti vigília szertartásával kezdetét veszi a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét – a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdetve: Jézus Krisztus feltámadt a halálból, és mindenkit meghív az örök életre.
Nagyszombaton „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt” – némaság tölti be a világot. Ebben a némaságban hangzik fel a Húsvéti örömének, és az éjszaka sötétjében gyullad fel a húsvéti gyertya fénye, amely hirdeti Isten győzelmét a halál felett, Krisztus feltámadását. (Tovább a bővebben alatt olvasható)

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán. Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken.        ( A szertartásokról a bővebben alatt olvasható)

Nagycsütörtök napján két liturgikus ünneplést is tart a Katolikus Egyház, külön megemlékezve a papság (egyházi rend) és az Eucharisztia (Oltáriszentség) megalapításáról. ( A szertartásokról a bővebben alatt olvasható)

Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.
Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában, és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.
Engedjük magunkat bevonódni ebbe a Szentlélek által vezetett tevékenységbe, hogy elnyerjük, amit az imában kértünk: hogy hittel kísérjük Megváltónkat útján, és mindig szem előtt tartsuk kínszenvedésének nagy tanítását: az életpéldát és a gonosz szelleme fölötti győzelmet! (MK) (A Passió a bővebben alatt olvasható)

Jézus fogantatását, Urunk megtestesülését ünnepeljük Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén.
Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot. Az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben. Beteljesedett Isten ígérete, valóra vált a prófétai szó: a Szentlélek teremtő erejével a Boldogságos Szűz Istenanyává lett. Gyümölcsoltó Boldogasszony egy szép nap arra, hogy megköszönjük az Úrnak, hogy megtanította nekünk az »igen útját«. Mindnyájunknak egész életünk során igent vagy nemet kell mondanunk. Vagy pedig miközben az igenre gondolunk, sokszor úgy elrejtőzünk lehajtott fejjel, mint Ádám és Éva, hogy ne mondjunk nemet, és úgy csinálunk, mint aki nem érti, mit is kér az Isten. Ma azonban az igen ünnepe van. Mária igenében jelen van az üdvtörténet összes igenje, és elkezdődik az ember és az Isten végső igenje is. Ebben az igenben az Isten újjáteremt bennünket, mint ahogy kezdetben az igennel megteremtette a világot és az embert, ezt a szép Teremtést, de most ezzel az igennel még csodálatosabban újjáteremti a világot, újjáteremt mindnyájunkat. Isten igenje az, ami megszentel bennünket és elindít Jézus Krisztusban. Az Úrnak való hálaadás napja a mai nap.

Az Úr adjon kegyelmet nekünk, hogy azoknak az embereknek az útjára térjünk, akik igent mondtak az Istennek. (MK)

Hamvazószerda, a húsvéti készület kezdete
Idén február 26-án veszi kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során az ókeresztények húsvétra, Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére készülnek. (tovább a bővebben alatt olvasható)

Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja!


1858. február 11-én a Lourdes melletti Massabielle-barlangban a szegény, tanulatlan, tizennégy éves Bernadette Soubirous-nak megjelent a Szűzanya.
A „Hölgy”, aki a Massabielle-barlangban megjelent, hófehér ruhát és vakító fehér köpenyt viselt, égszínkék öv volt derekán, lábát arany rózsa díszítette, és kezében rózsafüzért tartott. Összesen tizennyolc alkalommal jelent meg július 16-áig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Február 25-én fölszólította Bernadette-et, fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2-án megbízta a kislányt, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Március 4-én már több mint tízezren kísérték el Bernadette-et a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a Hölgy lourdes-i dialektusban a nevét is elárulta: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”(A történet a bővebben alatt olvasható)


Február 14-e Szent Bálint püspök és vértanú liturgikus emléknapja. Ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt megesketett. 269-ban halt meg Rómában. Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük.
Azok a tudósítások, amelyek erről a nagyon népszerű szentről a keresztény hagyományban fennmaradtak, rendkívül hiányosak és pontatlanok. Ez némiképp annak tulajdonítható, hogy szentünk élete a kereszténység korai századainak homályába burkolódzik. Szent Bálintról annyit biztosan tudunk, hogy Krisztusért és testvéreiért életét adta – vagyis a legtöbbet, amit ember adhat. Minden egyéb esemény, ami életrajzából fennmaradt, csak másodrendű, bár kétségtelenül szép és említésre méltó. (MK)


Szent Balázs püspök élettörténetét idézzük fel liturgikus emléknapján, február 3- án. A vértanú püspök emlékezete különösen a névadásban és a népszokásokban él elevenen. Szent Balázs 316-ban szenvedett vértanúhalált. Sok csodás gyógyítás fűződik a nevéhez. A katolikus egyházban ekkor végzik a balázsolás szentelményét.
Szenvedéstörténete szerint Szent Balázs örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget. Vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki. Azonban nemcsak a keresztények ismerték a barlanghoz vezető utat, hanem Agricola helytartó poroszlói is. A helytartó 316 táján még folytatta Szebasztéban azt a keresztényüldözést, amelyet korábban még Licinius császár rendelt el. A püspök ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, és Agricola bírói széke elé hurcolják. Nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos megkorbácsolás után siralomházba került. Mint előbb barlangjában, a börtönben is sok segítséget kérő ember kereste föl. Rabságában is csodákat tett. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték. Kezdetben hallgattak Szent Balázsról a források. Ebből következtethetünk arra, hogy tisztelete nyilvánvalóan nem közvetlenül a halála után kezdődött. Keleten azonban legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már, mint a torokbajok ellen védő szentet tisztelték.

Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen


A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.
Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Az agg Simeon felé fordult, nagy örömmel ismerte fel benne az üdvösség hozóját: karjába vette a gyermeket, és áldotta Istent, hogy megérhette ezt a boldog napot.
A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.


Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egykor mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Aquinói Szent Tamás a nápolyi Aquinói grófok nemzetségéből származott, és már ötévesen a montecassinói bencés kolostorba került. Tizennégy éves korában magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte az akkoriban kivirágzó domonkos prédikátori rendet. 1244-ben a családja heves tiltakozása ellenére kérte fölvételét a kolduló szerzetbe. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, amellyel életre szóló elhatározásának visszavonására akarták bírni. Az imádságnak és a tanulásnak élt. 1245-ben Párizsba érkezett, itt találkozott először a rend nagy tekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttel. Három éven át hallgatta előadásait, majd, amikor a párizsi egyetemes káptalan Albertet Kölnbe küldte és rendi főiskola alapításával bízta meg, Tamás vele tartott, és négy évet töltött tanulással a Rajna menti városban. 1252-től Tamás már maga is előadásokat tartott Párizsban. Tamás ezután hazájában, Itáliában tanított teológiát, majd IV. Orbán és később VI. Kelemen is a pápai udvarba hívták. Közben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését. 1269-ben rendi elöljárói ismét a párizsi egyetemre hívták teológiai professzornak. Ezek a párizsi évek jelentették tudományos munkássága csúcspontját. 1272-ben rendje megbízta Tamást, hogy központi teológiai főiskolát szervezzen Nápolyban. Két évvel később ismét kiragadták ebből a nyugodt tevékenykedésből, amikor X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte. Súlyos betegsége ellenére útra kelt, de 1274. március 7-én meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. 1567-ben V. Piusz pápa egyháztanítóvá nyilvánította. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

Január 25-én Pál fordulását, Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” Az élmény hatása alatt Pál megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett. Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett. Meghívásával együtt Pál fölismerte, hogy feladata az evangélium hirdetése a pogányok között. A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett.
A mai ünnep ennek a fordulatnak állít emléket.

Szalézi Ferenc Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaországban, Thorens közelében. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez. Ferenc a La Roche-i és az annecy-i kollégiumokba járt, majd 1562-től a jezsuitáknál tanult Párizsban. Mikor 1588 nyarán a vallásháborúk miatt Párizs környéke bizonytalanná vált, apja visszahívta Savoyába, majd Padovába küldte, ahol a család akarata  iránti engedelmességből jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. 1591. szeptember 5- én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és egy loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.
Ekkor már szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz, ezért visszautasította a házasságot, melyet családja előkészített számára. Nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok segítette elhatározását. Ferencet 1593. december 18-án szentelték pappá. Ferenc kivette a részét a felekezetközi párbeszédből, nyilvános vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, hatására sokan megtértek. A sikerek nyomán a püspök Ferencet kinevezte segédpüspökévé. 1602-ben püspökké választották. Ettől fogva Ferenc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipásztori feladataira mozgósította. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a parasztoknak. Kortársai teljes joggal látták benne a tettre kész, kötelességének élő püspök eszményképét. 1622-ben Ferenc kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli halálának sejtelmével indult útnak. Hazatérőben megállt Lyonban. December 27-én agyvérzést kapott, és másnap meghalt. Halála után életszentségének híre állandóan növekedett, írásai számtalan új kiadást értek meg. 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták, majd 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították.

Istenünk, te a lelkek üdvössége érdekében úgy akartad, hogy Szalézi Szent Ferenc püspök mindenkinek mindene legyen. Segíts, hogy példája szerint mi is fáradhatatlanul szolgáljuk embertársainkat, és így mindenkor tanúságot tegyünk
szereteted hatalmáról! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Ágnes származásáról és életéről biztos adatot nem ismerünk. A szentek naptára szűznek és vértanúnak nevezi, halála éveként 304-et jelölik. A mintegy ötven évvel később összeállított vértanújegyzék megemlíti a nevét. Damasus pápa verses sírfelirattal dicsőítette Ágnest, Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla, Prudentius, a hispániai költő pedig hosszú verssorokat szentel neki. Ezekből a híradásokból kiderül, hogy Ágnes fiatalon áldozta életét hitéért. Nem világos, hogy lefejezték vagy megégették, és vértanúsága pontos idejéről is hallgatnak a források. Római helyi tradíció őrizte meg Ágnes vértanúságának hagyományát. Ezt a tradíciót a 4. század vége felé rögzítették írásban, s később meseszerű legenda szövődött köréje. Bár a szent nevén kívül más alig volt ismeretes, Ágnes a tiszteletnek köszönhetően nagy szentté lett. Nevét fölvették a mise római kánonjába. Egyházatyák és szónokok fáradhatatlanul hirdették e vértanú szűz dicséretét. Ünnepét kezdettől fogva január 21-én ülték, mert a Depositio Martyrum szerint ezen a napon temették el.


Mindenható, Örök Isten, te ebben a világban a gyöngéket választod ki arra, hogy
megszégyenítsd az erőseket. Segíts kegyelmeddel, hogy mi, akik Szent Ágnes szűz
és vértanú égi születésnapját ünnepeljük, példáját követve állhatatosak
maradjunk a hitben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és
uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. 

1242-ben született a dalmáciai Klissza várában (a mai Horvátország területén), ahova a tatárjárás elől menekültek szülei. Testvérei: Kinga, Jolán és Konstancia – később az Árpád-házi boldogok közé emelték őket. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisítették a németek és lengyelek egyesült seregét, majd betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők a születendő gyermeket Istennek ajánlották. Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu kán a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. (Életéről a bővebben alatt olvasható)

A karácsonyi időt lezáró ünnep eseménye már harminc évvel későbbre tehető, mint az az éjszaka, időszámításunk kezdete, amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben. A harminc évről senki nem vezetett naplót. Az evangéliumok beszámolnak arról, hogy Jézus fölnőtt, Isten és emberek előtt kedvességben. Ács lett Názáretben, és bérmunkásként kereste kenyerét.
Harmincéves korában aztán elhagyta Názáretet. A Jordán folyóhoz ment, ahol azokban a napokban már az egész országban hírét vették Keresztelő János föllépésének. Jézus is beállt a keresztelkedők közé. János ugyan tiltakozott:
„Neked kellene megkeresztelned engem”. Ám a názáreti Jézus, aki testvérévé fogadta az embereket, ragaszkodott a kereszteléshez, hogy minden megtörténjen, amit vállalt. Ez a kezdet szentháromságos esemény volt. (tovább a bővebben alatt)

A napkeleti bölcsek – a hagyomány szerint babilóniai csillagászok vagy három keleti király – Gáspár, Menyhért és Boldizsár, követve a csodás csillagot, eljöttek Betlehembe, hogy imádják a zsidók újszülött királyát, Jézust.
Kik is voltak ők? Mit tudunk róluk? Ma hogyan élnek a hagyományban ezek a messze földről jött királyok? Az egyházatyák írásai, és a művészeti alkotások, ábrázolások nagy segítségünkre lehetnek a napkeleti bölcsek történetének, eredetének felderítésében, akik kincses ládáikban aranyat, tömjént és mirhát hoztak az újszülött kis Jézusnak messze földről érkezve Betlehembe egy csillagot követve. A jelképes személyekké vált királyokban – akikről elmondhatjuk, hogy az akkor ismert három nagy földrész küldöttjei voltak és korukat tekintve az emberi élet három fontos időszakát, a fiatal-, érett-, és időskort jelenítik meg – az egész világ tiszteletét tette a Megváltó előtt. A fiatal és sötét bőrű Gáspár Afrika, míg a turbános érett férfi, Menyhért Ázsia, végül pedig az idős Boldizsár, Európa küldöttje volt. Királyként hódoltak a kis Jézus előtt elismerve ezáltal azt, hogy az egész világ hódol Isten Fia előtt, aki emberré lett és eljött közénk. (MK)

Az ünnep hivatalos elnevezése: Urunk megjelenése. Ez arra utal, hogy a Betlehemben megszületett gyermek istensége, isteni méltósága megjelenik az egész világ, még a pogányok előtt is. A karácsonykor megszületett és születésekor látható emberi testben megjelent Jézusban most megmutatkozik, feltárul az emberiség számára mindaz, ami őbenne láthatatlan, azaz istensége.

A Szent Család az a család, melyben a megtestesült Ige földi életének legnagyobb részét töltötte; a családi élet mintaképe. A Szent Családot a Boldogságos Szűz Mária, Szent József és Jézus Krisztus alkotja.
Ez a Család – amely a földkerekségen egyetlen – miután megtapasztalta az üldözöttséget és a száműzetést, szegény, névtelen és hallgatag életét Palesztina egy kicsiny városában élte: Istent azonban utolérhetetlen módon tisztelte.
Lehetetlen tehát, hogy az összes keresztény családokat, sőt a földkerekség összes családjait ne segítse abban, hogy mindennapos kötelességeiket teljesítsék, elviseljék az élet nehézségeit, nagylelkűen segítsenek mások nyomorúságán, s hogy Isten rájuk vonatkozó tervét örömmel valósítsák meg.
Szent József, az »igaz férfi«, a fáradhatatlan munkás és a rábízott kincsek feddhetetlen őre segítse, oltalmazza és világosítsa meg mindig a családokat.
Szűz Mária, az Egyház Anyja legyen a »családi egyház« Anyja is, és az ő anyai oltalma alatt minden keresztény család legyen valóban »kicsi Egyház«, amelyben fölragyog és megelevenedik Krisztus Egyházának misztériuma. Ő, az Úr
szolgálóleánya, legyen az Isten akaratát alázatosan és készségesen teljesítő lélek példaképe. Ő, a kereszt alatt álló fájdalmas Anya legyen velünk, hogy csillapítsa a fájdalmakat és törölje le mindazok könnyeit, akiket családjuk nehézségei gyötörnek.
Az Úr Krisztus, a mindenség Királya és a családok Királya, mint Kánában, legyen jelen minden keresztény otthonban és adjon örömet, nyugalmat és erőt. Tőle kérjük Királyságának ünnepén, hogy minden család ismerje föl: mit kell tennie azért, hogy eljöjjön az emberek közé az ő Országa, »az igazság és élet, a kegyelem és szentség, az igazságosság és szeretet Országa«, amely felé az egész emberiség tart. Végezetül az Úr Krisztusnak, Máriának és Józsefnek ajánlunk minden egyes családot.” (MK)

Istenünk, te ragyogó példaképnek állítod elénk a Szent Családot. Segíts, hogy nyomukban járjunk: gyakoroljuk a családi élet erényeit, mindig egyek maradjunk a szeretetben, és így atyai házadban örvendezzünk örök jutalmadnak. A mi Urunk,
Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

logo

Isteni Ige temploma - Avas-Déli Római Katolikus Plébánia

3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 4.

Telefon: +36 46 303 474

E-mail: jezsu.plebania@gmail.com