Mit jelent jezsuitának lenni?

Úgy éreztem, Urunk Jézus arra hívott, hogy jezsuita legyek, ezért kértem felvételemet a Jezsuita Rendbe. Célomnak tekintettem, hogy Urunk Jézussal közeli kapcsolatban éljek, és segítsem embertársaimat, hogy ők is megismerjék Isten irántuk való szeretetét, ami Krisztus Urunk értünk való áldozatában mutatkozott meg. Hálát adok Istennek, hogy jezsuita és testvéri közösségben élhetek, és itt szolgálhatom Urunk Jézus egyetemes Egyházát, fogadalmaink szellemében.

Jezsuita munkák:

1950. szeptember 22-én kezdtem a noviciátust a belgiumi Arlon-ban, filozófiát Eegenhovenben, teológiát Spanyolországban, magiszteriumot a barcelonai St. Cugat-i gimnáziumban, teológiát a spanyolországi Oñaban végeztem. 1957. július 30-án szenteltek pappá. 1959-ben végeztem a harmadik évet Kolumbiában, La Ceja-ban, onnan Chile-be kaptam megbízatást. 1959 végén érkeztem Stgo-ba, utána Concepción környékén az ország déli részén mint népmisszionárius dolgoztam, kis falvakban, ahová más pap nem ment, két éven át. Onnan elöljáróm Chuquicamatába küldött, ahol öt éven át bányalelkészként dolgoztam, és a plébánia ipariskolájában mint prefektus és tanár tevékenykedtem. Egy új villanyszerelő-képző pavilont építettünk át, nyaranta a bolíviai határ menti kénbányákban misszióztam. Onnan Santiago nyomorövezetében dolgoztam mint lelki pásztor 1967-75 között, a Población Santiago-ban, ahol Isten segítségével új plébániai közösséget szerveztünk és templomot is építettünk. Az érsekség kateketikai intézete által javasolt katekista mamák vagy papák rendszerével építettük a plébánia közösségét és a hitoktatást, és több ifjúsági csoportot indítottunk. Ugyanakkor a santiagói kis magyar közösségnek lelkipásztori szolgálatát is elláttam, és ezzel megőriztem magyar nyelvtudásomat. Átéltük Allende szocialista kormányát, majd a katonai diktatúrát 1973-ban. 1975-ben elöljáróm, P. Ádám János provinciális Deák Ferenc atyával együtt – aki az Antofagasta-i Jezsuita egyetemen tanított – a montreáli magyar plébániára rendelt bennünket, Raymond Chilla SJ atya mellett voltunk káplánok. Deák atya a hétvégi Magyar Iskolát vezette, én a fiú cserkészcsapat parancsnoka voltam hét éven át. Chilla atya három év múlva A Szív újság szerkesztője lett, és Deák atya követte a plébánosi feladatban. 2002. február 5-én tőle vettem át a plébánosi munkakört, amelyet 7 éven át végeztem. Utána ismét Deák atya látta el ezt a munkakört, s mellette voltam káplánként. 1993-ban elöljáróm Nemesszeghy Ervin atya Magyarországra hívott, és szeptemberben a Mária utcai házunk minisztere lettem. Kelényi Tibor házfőnök mellett segítettem a lelkipásztori munkában és a hitoktatásban. Majd 1944 februárjától kezdve Ungvárra kaptam megbízatást, és Bohán Béla plébános mellett segítettem a környező falvakban, főleg a hitoktatásban. Májusban visszatértem Miskolcra és Mándy Zoltán templomépítő plébános mellett voltam káplán, majd elláttam a plébánosi munkakört 1994. június 21. és 1999. szeptember 1. között. A plébánosi munkakör sokoldalú: gondoskodni kell, hogy az iskolákban legyen hitoktatás, a templomban a szentmisék, mindig egyetértésben a helybeli jezsuita közösséggel és a jezsuita gimnáziummal, gondoskodni a szegényekről és a betegekről, és az egyházközség anyagi helyzetéről, világi híveket bekapcsolni a közösség életébe, hogy ott felelősséget vállaljanak, megtartani az alapközösségek összejöveteleit, stb. 1999. szeptember 1-je után Hess István plébános mellett mint káplán segítettem a lelkipásztori munkában. 2003-ban Püspökszentlászlón helyettesítettem Nemesszeghy Ervin atyát a lelkigyakorlatos ház szolgálatában, lelkigyakorlatokat adva. 2004. június 21. és 2009. szeptember 1. közt Hess István atyát helyettesítettem a plébánosi munkakörben, mialatt doktorátusát megszerezte a római Gregoriana egyetemen. Utána ismét kisegítő papként működtem a miskolci plébánián és mellette egyéb lelkipásztori munkákat végeztem, részt vettem a Cursillo mozgalom papi szolgálatában több alkalommal, más plébániákon lelki napokat tartottam és helyettesítettem a lelkipásztorokat. Papok és szerzetesek lelkivezetését vállaltam a rendszeres plébániai munkák mellett. Isten segítségével lefordítottam Hurtado Szent Albert kortárs jezsuitának egyik összefoglaló művét, amit Kairoszka adott ki „Fényt ad életednek” címmel, valamint Ignacio Larrañaga: „Mária csendje” című könyvét, amit Marana Tha adott ki, és beszámoltam chilei lelkipásztori munkámról „Egy magyar hithirdető Chilében” címmel, Kairosz kiadásában. Azóta már nyugdíjas korban lévő jezsuitaként és kisegítő papként létezem, és bűnbánó lelkülettel élek főképp hanyagságaimért, amíg a Jóisten megengedi…